A művész sokszor provokatív, nonkonformista, individualista. Ezért sokukat, még a nem őrülteket is őrültnek mondják. Rejtő Jenő ott lakott a Lipóton, de napközben kiengedték, és ő a Japán kávéházban írta a regényeit. Amikor elkészült egy oldal, odaadta a pincérnek, hogy vigye el a Nova Kiadóba, ahol pénzt kap érte: az elfogyasztott kévéért, borravalóval kiegészítve Egyik este későn ment „haza” és az elmegyógyintézet portása nem engedte be, Rejtő rugdosni kezdte a az ajtót. „Mit akar?!” - ordított rá a portás. „Aludni!”- válaszolta az író. „Megőrült?!” - kiáltotta a portás. „Igen, azért lakom itt!” - volt a válasz. És amikor a háború után kereszturyék betiltották a könyveit (Széchenyi könyveit is, az erről szóló határozat ott látható a Múzeumunkban), akkor a feketepiacon szinte arany áron adták. S mikor legálisan adták ki, a feketeárusok fenyegető levelet írtak a kiadónak, hogy lelövik őket, mert tönkretették az üzletüket. Nos, mindez a hiteles élettörténet nem olyan, mintha maga rejtő írta volna?...
A kilencvenes években játszottam a TheatRock együttesben, és egy koncertünkön brahiból a farmerre vettem rá a fehér alsónadrágot, a pulcsira a fehér atlétát. Még zenésztársaim is azt hitték, megőrültem. Pedig csak játszottam.
Ha megnézel egy archív felvételt, nem tudod, ki az örültebb, hitler, vagy az addig normálisnak tartott polgári tömeg. Ha valaki gyűjti az üres ásványvizes flakonokat, aztán halszálkás kabátjában táncolgat egy Harangozó Teri dalra… nem tudod, ki az őrült, aki ezt teszi, vagy aki ezt nevetés nélkül nézi.
A Múzeumban van egy stukkó Dianáról, a vadászat istenéről. Mellette egy szöveg, miszerint egy férfi egyszer megleste meztelenül Dianát, ezért az istennő először szarvassá változtatta a férfit, majd a kutyáival széttépette. No, ezt kell elmondani a NANE, és más leszbikusan-feminista hölgyeményeknek. Hogy ki az örült, az-e aki mondja, vagy akire mondják. Ki az őrült, aki parancsot ad, vagy aki egy őrült parancsot megtagad.
Calvero
