Ezt mondja Ádám Lucifernek, Az ember tragédiájában.
Az én "tragédiám" nem ebben van, mert ma új utakra vezet engem a... döntésem: ma új helyre költözöm (nomád módra tovább hajtom innen is a bennem lakó állatot), a hatvani kastélykert mellett találtam albérletet, tehát majd ki kell tapasztalnom, honnan tudok internetezni. De ki időt nyer, életet nyel, hiszen nem leszek kényszerhelyzetben, hogy az első lakást megvegyem; lesz időm alaposabban válogatni.
A Múzeum mechanikusan sérült agancsok trófeafala már befejezetten várja a megnyitót. Jóleső és megtisztelő számomra, hogy a legérdekesebb tősérült őzbakom (amit Dénes barátom kíséretében lőttem), ott lesz a leglátványosabb helyen. Külön öröm számomra, hogy az őzagancsom fölött annak a gróf Esterházy Mátyásnak a törött szárú szarvasagancsát helyezték el, kinek fia, a Herder- és Kossuth-díjas Esterházy Péter; fivére, György pedig három könyvem kiadója, és személyes barátom.
Holnap lesz a megnyitó, reggel a TEK végigszaglássza a Múzeumot, aztán beengedik Ádert (színes rongydarabbal a nyakában), aki felavatja a kulturális intézményt. Engem a saját trófeám mellé osztottak be. Ott állok majd színes rongydarabbal a nyakamban, ugyanis a megnyitó napján kötelező viselnünk a Múzeum logójával ellátott olajzöld nyakkendőt.
Ma ennyi. Most valószínűleg pár napig „néma csend”, ahogy Hamlet utolsó mondata szól.
Calvero