Ezek a vörösök!... nagyon agresszívek. Néha színt is változtatnak a környezetük megtévesztése érdekében: hol szürkék, hol vörös a törzsük. Ja… elfelejtettem hangsúlyozni, hogy nem politikai jegyzetet írok! A vörösgyűrűs som tulajdonságait írtam le, ami az évek-évtizedek alatt lassacskán elfoglalta a bükki vadászkunyhóm kertjét, elnyomott és kiszorított mindent; ha visszametszettem, már egy hónap múlva három nőtt helyette. De legyőzhető: egy botanikus-vegyész ismerősöm mondta, hogy tud egy szert, amit ha a tövébe öntök, akkor a földalatti rejtett részeket is elsorvasztja, és lassacskán teret ad a kert zöld növényeinek. Mert onnan volt utánpótlása, a földalatti rendszerekből. És az új hajtások azért lettek olyan agresszívek, mert a mélyben ott lapult a szervezet… értem ezen azt a szövevényes gyökér rendszert, ami táplálta a vörösgyűrűs somokat.
Nagyon hasonló ehhez az a szúrós indaféle, ami befonja és megfojtja a legnemesebb fenyőimet (márpedig tizenkilenc különböző fenyőfélét nevelek az örökzöld gyűjteményemben.) Hibába – a zöld növényeket szeretem – ezen belül is az örökzöldeket, melyek a meghitt karácsonyokra emlékeztetnek, amikor még minden rendben volt, s még szerettük egymást.
Ja… még egyszer hangsúlyozom: jegyzetem csakis botanikai jellegű, semmi politika…
Calvero
