Riportok a kanadai vadonból

Novemberben már csak három órahosszányi időre láttuk a napot. A sátrakban fókazsír mécsesekkel világítottunk, melyeknek nincs olyan fojtó szaga, mint a petróleumlámának. Umpah befogta a kutyákat, és elment Steve boltjába, kiváltani a csapdázási license-t, mert bár a vadászat…

Másnapra beállt a folyó. De még híznia kellett. Harmadnap délben elindultunk. A folyó jege már elbírta a kutyaszánok terheit. Umpah hangos kiáltozásokkal ostorozta a kutyákat, melyek eléggé alultápláltak voltak, de izomszakadtáig belefeszültek a hámba. Némely szánokon…

A vízválasztón túl kinyílt előttem a végtelenség: a tundra ősvadona. Még egy éjszakát a kocsiban kellett töltenem, mert az Északi Jeges Tenger, és a Prudhoe-öböl, amit utam céljául megjelöltem, még félnapi autózásnyira volt. Utazásom harmadik napján, a nyílegyenes út…

Eddig nem tudtam, mire jó ez a kényszeres tevékenységem: a blog. Jó, a grafománok kórképe... Mégsem tudtam, mire jó.Mostanában megtudtam. Először is tönkrement a régi laptopom, és az új regényem egy részét magával vitte a nemlétbe. De a tegnapi tragédia...! Írás közben…

„Nem volt többé a lelkében semmi indulat. Fájdalom volt, szomorúság, életutálat. A két asszonyra gondolt. Arra a drága, imádni való szentre, aki meg tudta volna váltani őt, s arra a szegény, boldogtalan bűnösre, aki fel tudta volna áldozni magát érte. És tudta, hogy mind a…

Reggel Umpah ébresztett, izgatottan mondta, hogy az „apósa” pézsmatulkokat látott a folyó menti füzesben, egy fiatal állatot le szeretnének lőni, ha kedvem van, tartsak velük. Máris indultunk. Umpah és Tingat egy-egy rozsdás mordállyal a kezében elindultak a folyó mentén…