HTML

Riportok a kanadai vadonból

Friss topikok

  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.07.05. 23:36)
  • Tuco Ramirez: Azt tudom erre mondani, amit a Vörös Rébék mondott Pörge Daninak: Kár! Kár! Kár! (2017.11.07. 14:53)
  • Tuco Ramirez: Most nagyapa vagy nagybácsi? Több bejegyzésben is keveredik a kettő. Vagy arrafelé így is úgy is m... (2016.07.20. 14:47)
  • Világnézet Netes Napló: Tigáz. Van még magyar ember, aki ezt a céget kedveli és nem utálja? A mi történetünk itt van leírv... (2014.08.16. 07:31) Gáz van tigáz
  • LukeSkywalker: Ez sem jó. Helyesen: Child in Time (2014.07.24. 10:58) Helyesen: Child in Thime

Linkblog

Múzeum

2013.12.28. 13:41 calvero56

Tudom, semmi köze az elnevezésnek ahhoz, amire én asszociálok. Ízlelgetem a szót: múzeum. Az első szótag mit jelent. Múlás. Múlandóság. A múlandóság lassítása. A múzeumnak a múltat kell megfognia, mint gyermeknek a pillangót. A múltat visszahozni csak így lehet.

Értékmentés. Gyűjtés; ősi ösztön, egyidős az emberrel.

Legendás, vitéz nagyapám, akiről már sokat meséltem Barátom, nem végzett iskolát, mert a boszniai vadonban, ahol született, a tizenkilencedik század végi Monarchiában még nem volt Kléberszberg Kuno, sem Hóman Bálint, hogy kivitte volna a tanítást lakatlan vidékekre, miként ez megtörtént később a Kárpát-medencében. Nagyapám nem járt iskolába. Már azért sem, mert háborúkba sorozták, ahol önerejéből lett magas rangú tiszt. Festeni soha nem tanult. Maga volt önmaga tanítója: képeslapokról másolt tájképeket, később aztán önálló témákat is választott. A festményei itt vannak a csantavéri nappaliban. A két világháború közt, tornyosi  rendőrfőnökként szétválasztotta a kocsmai verekedőket, utána külön-külön megpofozta őket, hogy legközelebb ne rosszalkodjanak… aztán hazajött, elővette az ecsetet, palettát  és festeni kezdett. Ha nagyritkán moziba ment a lányával, anyámmal, a Zoro és Huru és Chaplin burleszkjeit rezzenéstelen arccal nézte, de az Elfújta a szél és más ilyen mézes-taknyosan szentimentális filmeken, melyben a haldokló a hattyúdalát énekli, hangosan nevetett, és anyám szégyellte magát miatta. Mert két világháborúval a háta mögött ő tudta, milyen a halál. Hogy mit jelent egy élet, mely egy pillanatban, egy robbanással vagy lövéssel múlik el.

Ha bármely városba ment, egy dolog érdekelte: a múzeum. Amerre járt, mindenhol múzeumokban múlatta az időt. Aztán ő is elmúlt, 1971 június 3-án.

Ideiglenesen élünk a földön, emberek… Bizonyos idő előtt nem volt ember a földön, és bizonyos idő múlva nem lesz. De a múzeum akkor is ott áll.

Calvero

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr25714498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása