Aszfaltolvasztó kánikula volt. Pláne a panelben, ahol laktam. Egész nap meztelenül lődörögtem a lakásban, óránként álltam a hideg zuhany alá, de nem sokat segített; fél órával utána már megint kivert a verejték. Az ablakokat sem tudtam nyitva tartani; alattam fordultak ki a főútra a buszok, borzasztó motorzúgással. Estefelé tetőzött a meleg. Ezt úgy értem, hogy a nap folyamán átforrósodott tető este lehelte ki a hőt. Vagy be. A lakásba. Akkor olyan lett, mint a pékkemence. Magam meg, mint egy tepsi bukta. Legszívesebben a bőrömet is levetettem volna.
Felüdülést csak az egész nap kortyolgatott hideg fröccsök és sörök jelentettek. Ha csak ránéztem a gyöngyöző, párás pohárra, máris elviselhetőbb volt minden.
Nem tudom, másnak e tekintetben milyen tapasztalatai vannak. Nekem mindezen megpróbáltatások dacára a nemi vágyam ilyen irgalmatlan hőségben volt a csúcson. Amikor aznap este megjött hozzám Gizi, alig vártam, hogy nekiessek. Mikor tök pucéran ajtót nyitottam, és Gizi belépett, minden beszélgetést megelőzendő, azonnal vetkőztetni kezdtem. Ő fáradt mosollyal vonakodott: Ilyen melegben…? Ezt a kérdést annyira feleslegesnek tartottam, hogy válaszra sem méltattam. Ehelyett bementem a fürdőszobába, hogy a szent higiénia nevében, gyors zuhanyzással öblítsem le az izzadságot büdös testemről. Még a csapot sem nyitottam meg, hallottam, hogy nyitódik, csukódik a bejárati ajtó, és Gizi fapapucsa lefelé klattyog a lépcsőn. Visszajöttem a szobába, az ablakhoz léptem, és az utcai neonlámpa fényében láttam Gizit beszállni a fehér Golfjába.
Utána vetettem magam, menetközben a hónom alá kaptam a trikómat, meg egy rövidnadrágot. Az ajtó bezárásával nem vesződtem. Meztelenül szaladtam le a lépcsőn, Gizi épp ekkor indult el. Átszaladtam az U alakzatú parkoló túlsó felére, és ott utolértem a kocsit, megütögettem a tetejét, és bekiáltottam a nyitott ablakon, hogy álljon meg, mert különben mezítlábammal rúgom szét a seggét! Gizi csikorgó kerekekkel fordult ki a főútra, és elhajtott.
Csak pillanatig álltam ott lihegve, mialatt egy autó jött a belváros felől, lassított, s amikor meggyőződött róla, hogy valóban meztelen embert lát az utcán, továbbhajtott.
Tudtam, hogy a következő ház mellett taximegálló van, futni kezdtem arrafelé. Közben magamra húztam a trikót meg a gatyát, hisz csak ruhában számíthattam arra, hogy kocsiba ülhetek. Rozoga Zastava állt ott, még jó, gondoltam, legalább nem kíméli majd kocsiját a sofőr. Beültem, bemondtam Gizi lakcímét, s kértem, siessen, miközben eszembe jutott, hogy a kis gatyámban nem tartok pénzt, és tudtam, hogy sürgősen ki kell találnom valamit. Azt is sejtettem, hogy Gizi a főúton megy haza, több lámpánál lesz kénytelen megállni. Ismertem egy mellékutat, melyen előbb odaérhetek. Szóltam a sofőrnek, ő is tudott a mellékútról.
Még csak félúton jártunk, s én sírva fakadtam, mire kérdezi a sofőr, hogy mi történt. Mondom neki, hogy meghalt a húgom. (A hír igaz volt: huszonöt évvel korábban, embrionális állapotban, abortusz által.) A sofőr együttérző tekintettel rám pillantott, s kérdezte, mikor és hogy. Tegnapelőtt a Dunába fulladt, rögtönöztem. Erre a sofőr pityeregve mondta, hogy tud róla, tegnap olvasta az újságban, mire aztán kiestem a szerepemből, és szájtátva pillantottam rá. A sofőr meg csak sírt, és biztosított engem, mennyire átérzi a fájdalmamat, mert egyébként ő is elvesztette a kishúgát a hetvenes években.
Gizi lakása elé érkezve kotorászni kezdtem a zsebemben, a sofőr pedig hevesen tiltakozott, hogy ne! Nemojte, nemojte!... Mert ő ennyivel szeretne osztozni a gyászomban. Én meg: Da, da!...De igen, ragaszkodom hozzá!, és tovább kotorásztam a zsebemben, mire a sofőr zokogva fogta le a kezem, mondván, hogy ha valaki, akkor ő tudja, mit érzek, és hadd fejezze ki így a részvétét. És szlávos szentimentalizmussal odahajolt hozzám, férfierővel megölelt és megcsókolt, én pedig fejemet csóválva szálltam ki a kocsiból, s köszöntem meg irántam való jóságát.
A taxi eltávolodott, és ekkor fordult be a sarkon Gizi. Beállt a parkolóhelyére. Én nyitottam ki a kocsija ajtaját.
Amikor felmentünk a lakására, ő vetkőzött le elsőnek.
Másnap kerestem a megállóban a Zastavát, hogy kifizessem a taxisnak a fuvart, kicsit bántott, hogy játszottam az érzelmeivel, s őszintén el akartam mondani neki mindent. De nem volt ott a kocsi. Délután is kerestem, akkor sem volt ott.
Harmadnap már nem kerestem. Elköltöztem Gizihez.
Calvero
