Minden reggel Ciri macska ébreszt. Ma is. Mármost én helyből nem nagyon szeretem a háziállatokat. Vannak, mondjuk, kivételek. Sertéskaraj... Báránypaprikás... De amúgy nem nagyon „szagulom” őket, ahogy a helyiek mondják. A bennszülöttek itt mindenhol kutyát tartanak. No, azokat főleg nem szagulom: minden ok nélkül csaholnak, hajnalban felébresztik az éjjel elhunytakat, megugatják a holdat… És megalkuvók. A kutya egy darab csontért megnyalja a gazdája kezét! Mint egy hűséges pártválasztó. A macska nem ilyen. Főleg nem ilyen Ciri. Ő arisztokrata. De komolyan. Egyik ágon valami fajmacska. Van útleve is. Amikor Lea lányom kedvéért a határon kellett átvinni, állatorvosi igazolványt kértem neki (négyezerért), és mivel még akkor nem volt számára macskahordozó doboz, és egyedül vittem haza kocsival az állatorvostól, a macska – nem ismervén az autózás kényelmét – a fejemre ugrott félelmében, és ott tartózkodott hazáig. Mint egy szőrmesapka, macskabőrből. Igen, Ciri nemes macska. Ha elé teszik a kaját, nem ront neki, mint holmi eb. Előbb gondolkodik, finnyásan nézegeti a kaja mellé letett Whiskas-dobozt, nem járt-e le a szavatossági ideje… Aztán körüljárja kétszer, megszagolja… aztán leül mellé. De még mindig semmi. Olyankor valószínűleg képzeletben szalvétát terít az ölébe, mint egy jólnevelt grófkisasszony. Nem úgy, mint egy elkényeztetett öleb, mely hangosan lefetyel és csámcsog: Cirki hangtalanul eszik. Ha olyanja van, nem törődik a macskaeledellel. Fog magának zsákmányt. Remek vadász. Többször figyeltem; ugyanúgy cserkeli be a csipegető, szemtelen seregélyt, mint a természetfilmekben az oroszlán a gazellát. És Ciri egy szerelmes lény. Minden jöttment kandúrral lefekszik. De hát a grófkisasszonyok is szültek gyereket a kocsistól, annak idején… Évente kétszer kölykezik. Amikor az utódokat elajándékozzuk, napokig hordja oda a madárzsákmányt, és nyávogva hívja a kicsinyeit. Ciri jó anya. Addig nem kezdi enni, amíg esély van arra, hogy a kismacskák meghallják hívását, valahol a távolban… Ciri nemes macska.
Calvero
