Az Érik a gyümölcs című regényt olvastam nemrég. Amit Sztálin betiltott, mert, hogy lehet az, hogy Amerikában még a legcsóróbb napszámosok is Ford gépkocsit hajtanak, miközben a hős szovjet népnek még egy repedt kipufogójú Trabantjuk sincs. Ezt az egykori tiltott regényt olvastam, ami szerintem Steinbeck legjobb műve, tündéri realizmusával korszakot nyitott az amerikai irodalomban (eltérve romantikus, mézes-taknyos műveitől, mint az Egerek és emberek és az Édentől keletre.) De nem fogok műelemzésbe bocsájtkozni, ne ijedj meg Barátom. Csak azért kezdtem ezzel a mai lexikonomat, mert én is átéltem a napoban ama regény hőseinek életét. Körtét szedek. Eladásra. Szemben a korábbi gyakorlattal, amikor cefrébe raktuk, és remek körtepálinkát főztünk belőle. De hát a család nem hódol már a pálinkaivás hungarikus szokásának; a pálinkaivók a másvilágra, vagy Damaszkuszba mentek, a megmaradottak pedig úton vannak arrafelé. Mindkét helyre. Nem lesz már pálinkafőzés a Kopunovicsnál; nem lesz izgatott fokolás, hogy „mennyire legyen hagyva, huszonegyre?”; nem lesz a másodjára lecsorgó lé első szagolása és kóstolása, mámoros hangulatban, jókedvű nevetgéléssel dícsértessék meg a szenteltvíz: az idei termés illatos nedve ---
Szóval leszedtük a téli körtét. Felét pénteken, folytatni akartuk a hétvégén is, de szakadt az eső. És a leszedett gyümölcs negyed része a nyirkos időjárás miatt megrohadt a ládában. Ugyanúgy jártunk, ahogy a Fordot hajtó család, Steinbeck regényében. Ma folytattam a szedést. És ilyenkor mindig élénken jár az ember esze. Csupa olyan dolgokon, aminek semmi köze az éppen végzett munkához.
Ma pl. egy régi rögeszmém nem hagyott békén; végig ez a kérdés furkált, mint kukac a körtét: mi okból- és módon függ össze az ember jelleme, autójának márkájával. Megmondom, mire gondolok. És komolyan gondolt elméletemet játszásiból áltudományos attitűdben teszem (némiképp támaszkodva Latinovits híres mondatára, amikor kifakadt a kádári Magyarországra, azt üvöltve a Vígszínház büféjében: „Ez egy trabantország, trabant gondolatokkal!”) Ami alatt kicsinyességet, anyagiasságot --- és tőle kéne megkérdezni, kit s mit értett még ezen. Nos, én is felhasználtam kifakadásának sűrítményét, mégpedig a gyéef korszakban. Amikor azt hirdettem égen s földin, hogy vannak trabantmagyarok és --- hogyishívjákok ---márkamentes magyarok. Utóbbi meghatározást kevésbé dehonesztáló értelemben használtam. De elméletem nem kapcsolódott szorosan ama kicsi kocsi márkájához. Hanem ahhoz, amit számomra jelképezett. A Trabant egy szimbólum volt. Aki annak kormányánál ült, annak nem feltétlenül kellett trabantmagyarnak lennie. Lehetett nemtrabant-magyar is, neadjisten még lehetett nemmagyar trabantmagyar is, bár ez kicsit paradoxon. A lényeg, hogy nem minden Trabant-tulajdonos volt lerobbant trabantmagyar. Csak aki --- (lásd: az idézett rész utáni magyar ázatot.) A trabantmagyarság, korszakának fénykorában átörökíthető volt, tanulható, főleg szülői példákból elleshető, ami kilencven után leginkább négyéveként, a szavazófülkékben került felszínre. Mert voltak s vannak látens trabantmagyarok is. M. T. exbarátom például kutyabőrös kisnemesi felmenőkkel bírt, soha nem hajtott Trabantot, mégis trabantmagyar volt. Mert a trabantmagyar rendelkezik mimikri-képességekkel is. Néha Audiban ül, hogy álcázhassa trabantmagyar mivoltát. A nagy kocsiban ülő kistermetű emberek nem csak státusszimbólumból ülnek nagy kocsiban, hanem abból a pszichológiai frusztráltságukból, ami a termetükből ered: személyiségük fizikai határait szándékoznak íly módon kiterjeszteni. Vegyünk egy példát. A bank-automatától jön egy alacsony és vézna úr, urambocsá’ Armani öltönyben, az Audijához sétál, kezében nyikkan a távnyitó, az úr beül az Audiba, elindul ---de onnan már egy trabantmagyar nézi az utat, aki az első piros lámpánál elmélyülten túrja az orrát. Az Audiban ülő trabantmagyart elárulja a kipufogása is. Mert annak Trabant-szaga van. Nem a kocsijának ---
Mielőtt azonban a Nomád Lexikon téves következtetésekre adna lehetőséget, a lexikon készítője sietve leszögezi: nem csak trabantmagyar van. Történelmi szükségszerűségből létezik dácsiamagyar és jugómagyar is. Utóbbinak lehet Mercédesze, mégis jugómagyar. Még ha nem is volt soha Jugo 55-öse. (Leírását lásd: Nomád Lexikon: trabantmagyar címszó alatt.)
Calvero
