Hónapok óta gondolkodom, hogy a krimi befejeztével mi legyen a következő témám. Volt egy olyan elvetélt ötletem, hogy az alkoholról írok. El is kezdtem, címe is megvolt: Szesztestvér. De aztán rájöttem: ezt a regényt már elírták előlem. (Lehet úgy is értelmezni, hogy az „elírták” szóból elvesszük az „r”-t, s behelyettesítjük még egy „t”-vel.) Bozsik Péter földim például pár éve jelentetett meg egy könyvet, Pálinka címmel.
Ha már a vadász-krimiben műfajt sikerült teremtenem, a becsvágyam tovább vitt, és elkezdtem írni a magyar irodalom első vadász-horrorját. Nincsenek benne vámpírok, sem repülő szörnyek, emberevő denevérek. Szóval semmi divatos szörny. A hétköznapi életünkben találtam meg a szörnyeket, a horror-elemeket… de vérfagyasztóbbak, mint az fent említett lidércek. Szemben a korábbi írásaimmal, ezt stílusosan éjszakánként írom, lehetőleg holdfénynél, szabad ég alatt. (He-he-he, csak vicceltem.)
Ez az új munka okot ad, hogy többé ne nyúljak az előző regényhez, melyet ezennel befejezettnek tekintek. És lehet, hogy hallgatok mégis a főszerkesztő tanácsára, és nem Élő holtak éje lesz a három regény közös és végleges címe, hanem Farkasfog. Majd ezen még gondolkodom.
Most írom a horrort. Ennek munkacíme: Sikoly az erdőn
Calvero
