Az elutazásom előtti napot máris egy bosszúsággal kezdtem. Ma, a reggeli kávézás közben próbáltam anyámtól megtudni olyan dolgokat a nagyapámról, amit esetleg nem tudok, de nem jutottunk túl a már ismert tények határán. Fölháborító, hogy anyám mennyire nem ismerte fel nagyapám múltjában azt a fantasztikus életet, ami az öreg mögött volt. Persze nem tudhatta, hogy a fia majd valamikor regényt akar írni az ő apjáról.
Az ötletet, hogy az ő életében benne van egy regény, az adta, hogy nemrég olvastam egy remek kortárs regényt a norvég Jo Nesbo-tól (aki válogatott norvég focista volt, majd hivatásos katona, utána országosan ismert rockzenész, s végül regényíróként lett világhírű. )A Vörösbegy című regényében van egy nagyapámhoz hasonló figura, aki önkéntesként vesz részt a második világháborúban… Nem mesélem el ezt a regény, visszatérek a saját regényötletemhez. De, mint mondtam nagyon kevés támpontot és információt kapok anyámtól az ő apjáról, aki szintén önkéntesként, magyar hazafiságból ment el veteránként, ötvenöt éves korában a Második Világháborúba. Orosz fogság… stb.
De menjünk korábbra az időben. Kilencedik gyerekként születik a Monarchia déli részén, a boszniai Bjelinában. Regényes gyermekkor a nádasok és vadonok közelében; emlékszem, mesélte, hogy remekkorában fogtak egy rétisast, és testvérével úgy vezették be az udvarukba, hogy megragadták kétfelől a sas két szárnya végét, a többi testvér kinyitotta előttük a nagykapu két szárnyát, és úgy vezették be a sast. Aztán jön a szarajevói merénylet, besorozzák, Isonzó, olasz front… erről már írtam. Megsebesül, puskagolyót kap a koponyájába, amit a kor frontsebészei nem operálnak ki, betokozódva ott van 84 éves korában bekövetkező haláláig. A háború után pesti katonai szolgálat – ekkor már őrnagyi rangban, több kitüntetéssel – és a laktanyában egy idősebb tiszttársa mondja neki: Te Bandi, a Tisza melletti otthonomban van nekem egy Erzsi lányom, menj el, nézd meg, s ha tetszetek egymásnak, ásó, kapa, nagyharang. Nagyapám elmegy, megnézi. ( És valóban csak az ásó, kapa és nagyharang vet véget házasságuknak.) Jön Trianon, menekülnek Pestről, Csantavéren telepednek le. Nagyapám rendőrfőnök a szomszéd faluban, Tornyoson. Annak idején több tanú volt rá, hogy az M 48-as hadipuskával, egy szem golyóval, futtában lőtte karikára a nyulat. A cigányok közt is rendet tett… nem is volt lopás abban az időben a környéken. Amikor hazajött, olajjal festett tájképeket, és a saját gyermekkorának emlékeit: muszlim lovasokat, stb. De volt egy probléma: nagymamám nem lehetett terhes, pedig „dolgoztak” a probléma megoldásán. Végül 16 év házasság után nagymamám halva szült egy fiúgyermeket, két évre rá pedig édesanyámat, egészségesen.
Nagyapám ekkor már ötven fölött. Jön a Második Világháború, 41-ben a Bécsi döntés, Délvidék visszacsatolása. Nagyapám elsőként, ÖNKÉNT a sereg élére áll őrnagyi rangban, s így még eléri a Második Magyar Hadsereg Doni-kanyarba induló vonatát. A Keleti-front a magyar történelem legsötétebb és legtragikusabb csatájának helyszíne, negyvenfokos hideg… stb. Orosz fogságba esik, két évig senki sem tudja, hol van. Itthon azt hiszik, hogy elesett. 47-ben egy szakállas koldus, vagy házaló lép be a csantavéri, 6. utca 2-es számú házba, anyám ijedten bújik nagyanyámhoz, nagyanyám szigorúan ráripakodik a házalóra: nincs se rosszvas, se régi toll!… Mire nagyapám: Én vagyok az, Erzsi.
Rögtön elássa a kitüntetéseit, és soha sem mondja meg senkinek a helyet – még nekem se, aki pedig gyermekkoromban sokszor ki akartam szedi belőle a titokot –, ott patinásodik a Kisezüst, a Nagyezüst, meg a többi kitüntetése valamelyik öreg gyümölcsfa gyökérzete között. A hatvanas években jogerősen elítélik bicskázásért, mert a helyi borbély „a becsületébe gázolt”, s ő bicskával vett elégtételt rajta, ha már a sértő fél nem akart kiállni vele párbajra, mint valami groteszk Anyegin. Korára való tekintettel csak feltéteset kap.
71 június 3.án, a születésnapom után egy nappal volt a nyolcosztályos ballagásom, utána pedig egy nagy házibuli, amit nagyon vártam, mert akkor akartam megmondani Simon Valinak, hogy szerelemes vagyok bele… de nem mehettem a bulira, mert akkor feküdt ravatalon a nagyapám.
90 után a magyar kormány kárpótlási jegyeket osztott a volt frontszolgálatosoknak, de a szüleim ezt nem kezdeményezték. Pedig a budapesti hadi levéltárban minden szolgálatának nyoma maradt, könnyű lett volna igazolni. De szüleim nem akarták pénzre váltani nagyapám regényes hősi múltját.
No, hát itt van egy leendő családregény szinopszisa.
Calvero
