HTML

Riportok a kanadai vadonból

Friss topikok

  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.07.05. 23:36)
  • Tuco Ramirez: Azt tudom erre mondani, amit a Vörös Rébék mondott Pörge Daninak: Kár! Kár! Kár! (2017.11.07. 14:53)
  • Tuco Ramirez: Most nagyapa vagy nagybácsi? Több bejegyzésben is keveredik a kettő. Vagy arrafelé így is úgy is m... (2016.07.20. 14:47)
  • Világnézet Netes Napló: Tigáz. Van még magyar ember, aki ezt a céget kedveli és nem utálja? A mi történetünk itt van leírv... (2014.08.16. 07:31) Gáz van tigáz
  • LukeSkywalker: Ez sem jó. Helyesen: Child in Time (2014.07.24. 10:58) Helyesen: Child in Thime

Linkblog

Utolsó részlet

2013.06.01. 09:16 calvero56

Még egy részletet csöpögtetek neked Barátom, szellemi kelyhedbe, hogy csak kóstolgthasd, mint sokéves aszút. De aztán ebből többet nem publikálok a naplómban, mert még megárt ((nekem, és nem veszed meg később a könyvet, melyben ez (is) benne lesz, és egy eladott példánnyal kevesebb fogy el, s a Kiadóm majd sanda képpel néz rám, mondván: lám, a Barátodnak nem kellettél, úgyhogy a következő könyvedet egy pédánnyal kevesebb tizázsban adjuk ki.)) Szóval az utólsó részlet a Farkasfog című thrillremből. Holnap elkezdek írni egy másik hosszúprózát, ami az alkohol ördögéről fog szólni. A munkacíme Szesztestvér. Ez a munka meghatározza a következő hónapjaimat.

 

 Gabriel odaült a bárszékre, és szelíden bámulta a lányt. Ketten voltak a vendéglőben. Xenia  makacsul lesunyt fejjel állt a söntésben, két kezével a pultnak támaszkodva. Gabriel egy pillanatra rátette kezét a lány keze fejére: a lány keze összehúzódott, olyan lett, mint egy karom. Gabriel nem vette le a kezét, és Xenia ökölbe szorított marka is lassacskán engedett. Sokáig hallgattak. A férfi alaposan szemügyre vehette a lányt, aki ruháit és egyéb kiegészítőit szemlátomást maga készítette; kezén gyöngysor karkötő, fülében az amerikai tarajos sül tüskéiből faragott fülbevaló, nyakában legalább háromféle nyakdísz, vagy talán több is. Egy fémlánc, mely meghajlított patkószögekből volt kialakítva, rajta farkas szemfoga, ezüstbe foglalva.   A másik nyakéken színes kagylók, melyek olyan élesek lehettek, hogy azzal eret is lehetett volna elmetszeni. A harmadik nyaklánc volt a legkülönlegesebb: lószőrből font ékszer, melynek fonatába különböző fogak voltak beleillesztve: farkasfog, medve szemfog, és… Gabriel elképedve ismerte fel, hogy a nyakék legalsó sorában emberi fogsort lát; egy egész felső emberi fogsort: két szemfog és három metszőfog. Bizarr látvány volt, de Gabriel nem kérdezett semmit, csak megkerülte a söntést, átölelte a lány derekát, hosszan megcsókolta, és a lány nem állt ellen: odasimult Gabriel ágyékához, és Gabriel érezte a lány szívverését.  Igen, megtörtént, hiszen amikor Xeniát először meglátta az étteremben, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megismerkedjen vele, közvetlen közelről tekintsen a kiugró pofacsont fölött összeszűkülő, kékes-zöldes, mongolredős szemekbe.

-- Xenia olyan szép, mint kezén a gyöngyök. – Ügyetlen bókja után a lány elmosolyodott.

-- Nem. A fehér nők szépek.  Mert olyan a bőrük, mint akit tejben fürösztöttek. Az iskolában tanultam, hogy volt egy királynő, aki minden reggel egy kád tejben fürdött, s ettől szép fehér lett. Mi, indiánok vörösek vagyunk, mint akit vérben fürösztöttek. Különösen  a Véres Folyó Népe. A fehérek jobban szeretik a rendet, mint a szabadságot. Nézz szét a faluban, láthatod a rendetlenséget. De mi szabadok vagyunk. Amit ti fehérek szabadságnak neveztek, az nagyon is pedáns és unalmas a mi rendérzékünköz képest. Egy fehér lány például nem viselne állat- és emberfogakat a nyakában.– A lány elhallgatott, ismét elmosolyodott; mosolyában, hangjában volt valami abból az izgalomból, amely fellép, ha hosszú, néma kapcsolat után végre elhangzik az első beszélgetés.

 

 

Tíz perc múlva Gabriel kérte a lányt, menjenek el sétálni a folyó menti nyírfaerdőbe. Meglepetésére a lány nem szegült ellen. Rekedt torokhangon, chilcotin nyelven behívta a szakácsnét, utasította, hogy helyettesítse őt, amíg távol lesz.

Nem messze a vízeséstől leheveredtek a nyírfák tövében, a törpefüzek sűrűjének takarásában. Gabriel gyöngéden vetkőztetni kezdte a lányt. Xenia hunyt szemmel engedte, hogy egyenként aggassa le róla az ékszereket, és a karibu bőréből készült ruhát. Ott feküdt mellette a test, a tompán vöröslő, szagosan kigőzölgő ragacsos test, a bőr a maga természetes tisztaságával, hibáival, szemölcsökkel, májfoltokkal. Ott feküdt Xenia ernyedten, hanyagul, behunyt szemmel, de Gabriel érezte, hogy leeresztett pillái alól éberen figyeli őt. Szeme, mely a szemhéj bőrredőinek faji eredetű sajátosságai folytán ferde, éles metszésű volt, most nem látszott, a lány csak hallgatott, de Gabriel a veremben  nyüszögő farkas szorongását vélte kihallani a némaságából. Xenia  szája ekkor félig kinyílt, hamvas ajka felett izzadság gyöngyözött. Gabriel, nyelve hegyével lenyalta az izzadságcseppeket, aztán ujjaival gyöngéden végigsimította az egzotikusan szép női testet, látta félig nyitott, kellemes kipárolgású lábaközének misztikusan sötét háromszögét, mely rózsaszín nyílást rejtett, és amely felett arasznyira egy barnásvörös kis kráter rejtezett: a köldök, amelynek édes kelyhéből Gabriel még arzént is kiitta volna, annyira beleszeretett az indián lányba.

Fölé hajolt, és hevesen csókolta a lány félig nyitott száját. Aztán maga is levetkőzött, és tovább akart haladni a beteljesülés útján… de a lány váratlanul és meglepően durván letaszította magáról; hirtelen felült, és úgy nézett Gabrielre, ahogy ilyen helyzetben nő még nem nézett férfira. Szeme villogásában ott lapult egy megszelídíthetetlen nép minden nyersessége.

--  Azt nem szabad! Mert akkor meghalsz! – A lány zárt fogsora közt préselte ki a szavakat.

Gabriel  is felült, nézte a lányt, és arra gondolt, hogy a szerzett immunhiány betegsége nem gyakori az indiánok közt…

-- Miért nem szabad? Nemi beteg vagy? – Nem lepődött volna meg, ha kérdésére pofon a válasz.

Xenia menyétfürgeséggel felpattant a fűből, magára öltötte a ruháját, felmarkolta a szerteszét heverő ékszereit s elrohant a Gleccser irányába. Gabriel padig erőtlenül hanyatt dőlt a fűben és bámulta a felhőket, melyek szegélyét vörösre festette a lemenő nap.

Később felöltözött, hátát a fa törzsének támasztva nézte a vízesést. Besötétedett. Az égen megjelent a majdnem kerek hold, elvarázsolódott és titkokkal terhes lett a táj, a vízesés felől a szétfröccsenő vízcseppek keltette kristályos villódzás, gyámántolás látszott. Gabriel ismét felnézett az égre: a holdtól távolabb eső égtájak csillagokkal dúsan hímezve sötétlettek. A falu felé pillantott: a lucskos földfelületre erős árnyak vetültek; a Gleccser szálloda valóságosabbnak tetszett, mint magában a valóságban. Az egész falu holdfényes tisztaságba dermedt, természetes mocskossága elbújt, a halálbűvölet álmába merevedett. Üldögélt ott sokáig, hogy egyedül legyen, hogy emlékezzék, hogy az elmúlt hetek napok és órák benyomásait rendezze és átgondolja. Sok volt az élmény és sokféle, s nem egykönnyen rendezhető, mert annyira összefonódtak, hogy a kézzelfoghatót és megtörténtet alig lehetett elválasztani az elképzelt valóság látomásaitól. Csak abban egyeztek meg az élmények, hogy egytől egyig kalandos jellegűek voltak, és érzései olyan erővel zuhantak az indián lány iránti szerelembe, ahogy a vízesés zuhan a feneketlen tóba.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr285338549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása