a reggelt, hogy végre elkezdjem: mint boxban a csikó, toporzékolt bennem az irás kényszere. Tegnap este kaptam meg a laptopot, és rögtön előkészitettem a mai, megirásra szánt anyagot. Hajnali félálmomban bevillant egy kép: felpattantam, és a telefon melletti cetlire lejegyeztem: gyáva vagyok, semmit sem bizom a véletlenre, mármint, hogy véletlenül elfelejtem. Bár az igazi jó ötletek nem hagyják magukat elfelejteni, újra meg újra előtolakszanak, követelik maguknak az anyagi létezést: hogy papiron, kézzel és ésszel foghatóan bizonyitsák létjogsultságukat. Az igazi ötlet makacs és önfejű. Néha még a szerzőjét is semmibe veszi.
Szóval folyik a kezemből a történet. Csak a géptől félek kicsit: ment már el a semmibe irásom, mert a gép szarakodott velem. Most is kétszer kiirt valamit, hogy "figyelmeztessem később". Fülem tudja, mire kéne figyelmeztetnem. Mindegy. megyek haza és folytatom. (Mert csak a szomszédban van internet.)
Csók
Calvero
