"Lázongva vallok törvényt és szabályt.
S most mi jőn? Várom pályabéremet,
Mert befogad s kitaszit a világ."
Az idézett sorok ifjúságom kedvencétől meritettem, az éhenkórász, kocsmatöltelék Villontól, kinek ha lett volna sirja, bizonyára e három sort rótták volna rá.
Manapság alig olvasok verseket. Az ógörögökről és az antik rómáról olvasok. Legutóbb Hegedűs Géza bácsitól (azért "bácsi", mert tanárom volt az egyetemen) olvastam a Vergilius ifjúságát. A mai napon is az antik világ nemsepenésze és patinája bűvében voltam. Ezek a művek eltéritenek az önpusztitás kényszeres érzésétől. Ma ezt olvastam az Achilles árnyában: "Inkább vagyok zsellér atyám házában, mint fejedelem a halottak közt." De estemben inkább: Halott vagyok atyám házában... és fejedelmi zsellér leszek a tulvilágon.(Milyen a fejedelmi zsellér? Mint fából vaskarika.)
Jó hir: a Kiadó megrendelte a Vadőrvér folytatását, a két regényt egy kötetben adják ki a Fehovára.
Néha azt érzem: a majdani sirkövemen ez áll majd a Lófőtisztáson:
Itt sem nyugszik az, ki életművét vizfelületre irta.
Calvero
(Bocs a betűhiányokért. Kül földi.Nincsenek magyar betűk, vagy csak hiányosan.)
