Tulajdonképpen mit is várok? És mit siratok? ---Ami mindenkié, még ha nem is tudja. Még ha varrja a gombot élete mentéjére, életfogytiglan.
Mások, életük fogytával, életük elmentével rájönnek, hogy amit varrt, fércmunka volt, és akkor felekasztja magát egy ... cérnára. És miután a cérna leszakad, akkor jön rá, hogy mindez milyen értelmetlen volt. És akkor előveszi Szabó Lőrinc versét, az Esti kérdés című remekművet, melyhez hasonló kérdéseket egyetlen költő sem tett fel előtte, még a babérkoszorús Ady sem... hogy... minek élni...?
Olvasd el Barátom Szabó Lőrinc versét, és talán megérted eltitkolt szavaim, ...és megérted az élet értelmetlenségét.
Ha nem értesz, sajnálom. Az értőktől pedig méllyenhajló bocsánatom, hogy a hülyék kedvéért ilyen egyszerűen fogalmaztam.
De ki ért, ki sért? vagy ...ki kisért... és mindezt miért...?
Amit mindenki várhat, kinek várnivalója van, s kinek van kit várnia, van mit várnia... és van mit varrnia, és van még mániája... no nem varrok több szójátékot erre a drámai helyzetre... És kinek nincsenek elvarratlan, halott gondolatai, melyeket nem tudott még... elvarrni... Amit Ulpius Tamás várt, abban a pillanatban, amikor még nem tudta, hogy életre lett itélve- még egy darabig ...(de aztán megoldotta... "'a maga, módján", mint József Attila.)
Bocsánat a zaklatott, és néhol értelmetlem mondataimért, melyekből..., ki ért meg?, ...mi ért meg engem?...Ki sért meg...? Ki kért meg, hogy errről beszéljek...
Mi érte meg a szenvedést...?
Ha megcsíplek, talán érted.
C.
