Folytatom a zenei témát. Az talán nem bánt senkit. Ha a vadászatról és a politikai közéletről beszélek, megosztom olvasóimat. A zene talán közös nevező lehet.
Tizenhat éves koromban alapítottam első rockzenekaromat... de lehetne írni úgy is: rossz zenekaromat, hiszen a gitár finom behangolásával is bajban voltam még akkor. Fel is léptünk néhányszor az orahovói tűzoltóotthonban. Elképzelheted Barátom, mennyire csehszlovák hangulat lehetett; Tűz van babám... a bugyidban. A parasztcsajok az Évától eredeztethető romlottság ősi mozdulataival rázták magukat a ritmusra... Mi meg a színpadon hamisan nyomtuk a rockkot, és nyitottuk a kisterpeszt.
Tíz évvel később, talán máig legsikeresebb szerepemet játszottam Szabadkán egy rockoperában;... minden este más nő az ágyban... néha kettő. Huhh, ne tudd meg Barátom! Illetve tudd meg... ha még bírod.
Aztán, már a nyolcvanas években Nyíregyházán volt egy színészzenekarunk, Theatrock volt a nevünk (én voltam a névadó), néha stadionokat is megtöltöttünk, Gados Béla szólógitár, Schlanger ritmusgitár, Juhász Gyuri dob, én basszusgitár. Basszus, de szép időszak volt!, minden este más lány az ágyban. Néha kettő... Akkor mindenki úgy hívott a városban: Rocker. (Később lettem csak Calvero.)
Végül Miskolcon a Mária evangéliuma rockoperában Vikidállal felváltva játszottam Jánost. Kezdetben nem voltam jó benne, meg voltam illetődve... de a széria vége felé belejöttem.
Mindig a rockzene vad szabadságát szerettem.
És már így is maradok.
Calvero
