Közel tíz éve bolyongok a tengeren, elindultam szép Helénám felé, közben ILLiásztam meg odüsszeáltam, összeálltam mindenféle szirénhangú női szilénekkel, ide álltam, oda álltam (nem politikailag), pesti színházban voltam agresszív állat, és voltam sikeres karakterszínész ugyanott, voltam tüntető, kit megvertek a rendőrök, majd Albertába vitt a hajóm, ahol lőttem fenenagy ragadozókat, és visszaútban hajóm Torontóban kötött ki, ahol bár szküllák és karibduszok között kellett hajóznom, de aztán egy Békés kisvárosban kötöttem ki, ahol nem Kyrké malacai zabálták a moslékot, hanem remek színészemberek vettek körül, utána ismét elcsábított a szirének éneke, majd koltairobiküklopsztól menekültem meg birkák hasán lapulva, utána vesztett prémjeimet hajszolva A kis herceg bolygójára kerültem, a B 612-es re, de ott vérszívó mitológiai szörnyekkel találkoztam, így hát hajóm orrát ismét Békésebb vizekre irányítottam... de már ráuntam a hajózásra, szeretnék visszajutni Ithakába, ahol villamos szeli át a várost, mert Ithakában otthonom van.
James Joyce Ulysses című regénye szintén egy mondatból áll, csak éppen 1200 oldalon.
Calvero
