Remek darabot olvastam tegnap Barátom. Az öreg hölgy látogatása rendezője adta a kezembe, mondván: ez nagyon neked való szerep. A darab címe: Esti próba. Egy ötvenöt éves színészről szól.
Kár volt tegnap este elolvasnom. Mert utána nem tudtam elaludni. Annyi találati ponton vette célba érzelmeimet a darab. Ötvenöt éves lévén, kiábrándult, kesernyés, aki kétszer játszottam Miskolcon Claudiust a Hamletben; egyszer egy „operai” Hamlet változatban – ebben rossz voltam - de öt évvel később sikeres „pótvizsgát” tettem ebből a szerepből egy másik Hamlet előadásban. Én is laktam öltözőben, Vígszínházi éveim utolsó korszakában, mert nem volt pénzem albérletre… én is hugyoztam mosdókagylóba…
Remek darab, nyelvezete olyan, ahogy ma beszél a színész mikor nem színészkedik, hanem természetes hangon a saját életét éli, büfében, családban… A darab főszereplőjének családja sincs, ezért lakik az öltözőben. És jön hozzá egy főiskolás fiatal lány, aki szeretné, ha eljátszanák együtt a Fellini filmjéből írt darabot, az Országúton címűt…
Nem mesélem el a darabot. Talán majd egyszer elmesélhetem neked színészi eszközeimmel.
Jut eszembe, halasit egyazon fotón láttam a közélet ( hajdani) legundorítóbb férgével a világhálón. Hoppá! És mellettük elbutult arcú proli vénasszonyok lihegtek, s nyújtották eme senki felé papírlapjukat: „ótógrammot kérünk Ferikém!”
Én már nem is tudom, ki az a Feri… tán, aki beléd… khm.
Szóval, még mindig vannak hívei.
Halasinak megbocsátottam. Olyannyira, hogy személyesen fogom megvenni neki a pesti IC-re a helyjegyet. És ama egykor tett ígéretemtől is eltekintek (amit ő fenyegetésnek vett), hogy egy szép napsugaras vasárnap délután, a Széchenyi utcán úgy taposom szét a festett hajú fejét, hogy nyálkás állagú agyveleje a betonra folyik; mint mikor egy elefánt a meztelen csigára lép.
Örök béke költözött belém.
Calvero
