Hemingway a kedvencem. Két könyvem mottóját is tőle idéztem. Ma elolvastam utolsó regényét. És ez is elbűvölt. Miközben átlátszó az egész mű, halála előtt írta – melynek idejét és módját önmaga döntötte el, tehát egy igazi szabad ember volt, aki a halált is szolgájává tette; nem volt egy percig sem a halálfélelem szolgája.
Szóval, átlátszó a regény, mert egyrészt a szerző önmaga leplezi le benne azt, ami addig „titkos recept” volt; mi a hatása és módszere Hemingway-nek? Egyrészt hatása az, hogy életvitele is az életműve részét képezte. Közelebbről: a hatást az elhallgatással érte el. Annyi fecsegő, locsogó ember van, és valószínűleg annyi üres beszédű író volt a múlt század közepén, hogy E. H. eldöntötte: ő szűkszavú lesz; lejjebb csavarja a lángot. És így lett sikeres. Persze a regényei többnyire lószart sem érnek; Akiért a harang szól, meg a többi szentimentális szerelmes regény… mert pénzért ő is eladta a művészetét…! De novelláinak baljós hallgatagsága… Ha valamire, erre kapott Nobel-díjat Hemingway. Meg persze az életvitelére, és antifasiszta harcára, mert a Nobel-bizottság mindig is elfogult volt az ilyen tevékenységek felé. Ezért nem kapott gróf Esterházy Nobel-díjat - elhappolta előle a Sorstalanság. Írói sors, záksón.
A Veszélyes nyár egy dokumentumregény. Minden szereplőről ott a fénykép, bizonyságául, hogy nem fiktív személyek szerepelnek; valódi, hús-vér emberek… voltak, az ötvenes években. A mű felépítése mégis a regény műfaját idézi. És – ahogy fentebb említettem - E. H. leleplezi e regényféleségben minden addigi elhallgatott trükkjét. Kicsit átlátszóan, hiszen az olvasó már az ötödik oldal után sejti, mi lesz a drámai vég e regényben.
E remek író remek könyvét olvastam ma. És boldog voltam pár órára. Mert kicsúfolja a halált, de nevetségessé teszi az értelmetlen életvágyat is; kigúnyolja a hiúságot – még ha a legjobb barátaiban, a két bikaviadorban fedezi is fel ezt, Antonio-ban és Luis Miguel-ben; kigúnyolja a Reader’s Digest-et, kigúnyolja még Pablo Picasso-t is… S két év múlva úgy néz szembe a halállal, ahogy a matadorok a bikával. És megtudja, milyen az, amit nem ismer más utazó, csak aki elérkezik oda...
Olvasd el Barátom a Veszélyes nyár című Hemingway regényt. Majdnem olyan jó, mint egy vadászkönyv. Vad bikákat ölnek benne, becsületes eszközökkel.
Ölel barátod, Calvero
