Furcsán Fegyenc egy műkedvelő karmester volt. Zenei képzettségét estin szerezte. És itt a "szerezte" kifejezés alatt az értendő, hogy megvette. Ám egy szép őszi délutánon, amikor épp tükör előtt gyakorolta a karmesteri mozdulatokat, eldöntötte, hogy dalárdát alapít, melynek ő nemcsak vezére, de szólóénekese is lesz. Azonmód meg is hirdette a válogatást, mely castingra csupa élemedett nénik és bácsik jelentkeztek; e korosztályhoz képest a veresegyházi asszonykórus naposcsibének számított. Fellépéseiének színhelyéül a Nagy cirkusz sátorát vásárolta meg, melynek privatizációját abban az időben tették közhírréi. A koncert időpontja pedig október 23.-ra volt meghirdetve.
A siker ELSÖPRŐ volt. A közönség tombolt, és azt skandálta: Furcsánt akarok! Furcsánt akarok!...
A sikeren felbuzdulva, és népszerűségétől megrészegülve Furcsán Fegyenc újabb fellépésekről álmodott, sőt szemei előtt már a táncosi pálya lebegett. És e célja elérésének érdekében otthon, mikor senki sem látta, az ablaka előtt könnyed tánclépésekkel gyakorolt, Hugh Grant elhíresült mozdulatait utánozva.
De hát sikereinek zenitjén nem állhatott meg félúton. Hogy finanszírozni tudja dalárdájának fenntartását, magas kamatra nagy összegű kölcsönt vett fel; a jelzálog magára a cirkuszi sátorra került. Ámde ekkor ismét ellenállhatatlan erővel tört elő belőle az énekes-mulatós-táncos mivolta, és a felvett kölcsönt – nagy bokacsattogtatás és kurjongatás közepette – egy kocsmában elmulatta, eltapsolta. Extatikus jókedvében az asztalon táncolt, és hőstenori hangon azt énekelte: Demokrááácia! Demokrááácia! A háromvonalas magas „C” hangot hosszan kitartotta, hogy szinte remegtek tőle a kocsma ablakai.
Ez az eset után – lévén, hogy énekesei pénzén mulatott – a dalárdája leváltotta az énekesi posztról; nem szólózhatott többé. Helyébe Balrai Kondor magánénekest választották meg a kórus élére, aki korábban keselyűként csapott le a hortobágyon legelő libákra, s időnként elrabolt belőlük néhányat… De Furcsán Fegyenc továbbra is megmaradhatott a karmesteri pulton.
Az új felállás első fellépése alkalmával, a nyitány felcsendülése előtt Furcsán beintett… És a dalárda elkezdte az örökzöld világslágert: „ Világ proletárjai, egyesüljetek… „ majd ezt követően a „… föl-föl te éhes proletár” című népszerű sláger csendült fel. Zengett-bogott a cirkuszi sátor, visszhangzott kelettől nyugatig az énekszó...
Miközben az énekesek elégedetten simogatták megtömött pocakjukat, és zsebükben ott lapultak a fellépésükért kapott vastag pénzkötegek.
Calvero
