Hamvas Bélát olvasgatok. Részleteket a Bor filozófiája című remekműből. Micsoda áhítattal ír a borról, annak fogyasztási törvényeiről...! Nem tesz jót nekem most ilyeneket olvasni. Most, amikor éppen szilárdulni kezd az elszánásom, hogy ismét visszatérjek a bortalan életmód nyugalmához (és unalmasságához.) Egyik fejezet például így kezdődik: " Mikor igyunk bort? A borivásnak ugyanaz a törvénye, mint a szerelemnek: bármikor, bárhol, bárhogyan."

Utána pedig Hamvas elmesél egy történetet: "Ma, sajnos ezzel a törvénnyel súlyos visszaélések történnek. Hallottam, hogy valaki nyáron alkonyatkor a lugasban szentgyörgyhegyit ivott, és közben újságot olvasott. Ha nem szavahihető ember mondta volna, azt hinném, hogy hazudott. Nyáron alkonyatkor a lugasban szentgyörgyhegyit inni, az élet nagy pillanatai közé tartozik (...) ilyenkor egészen nagy költőt kell olvasni, Dantét... nem pedig újságot. Aki az ilyen pillanatokat nem ismeri fel, elveszett ember."

És végig ilyen bölcs áhítattal szól a borról s annak szent fogyasztásáról. Mondom: nem tesz jót nekem. Mert tegnap már olyan jól elhatároztam, hogy az ikrek születéséig semmi bor...! Erre itt van ez a könyv, mely minden sorában a borivást állítja az emberi élet értelmének központjába. És ezzel észrevétlenül erodálja, gyengíti amúgy sem acélos elszánásom.

De legjobban az utolsó előtti bekezdés tetszett, ez találkozott legnagyobb felületen a saját "filozófiámmal". Ezt a bekezdést elejétől végig átadom neked Barátom, változtatás nélkül. Íme:

"Egyébként a pedantériát nem szívelem. Ez a borral és a szerelemmel nem összeegyeztethető. Aki a bort és a nőt szereti, az bohém. A rend emberei pedig absztraktak, gondterheltek. Nagy aprólékossággal mindig rakosgatnak, attól való eszeveszett félelmükben, hogy valamit nem fognak megtalálni. Mi az ördögnek ez a rémület? Bolondság a spájzban a zacskókat sorbaállítani, mint a könyveket. Nem szívelhetem a pedánst, aki a poharat mindig ugyanarra a helyre teszi vissza, és a csirkecombot nem veszi a kezébe. Rigolyás bolond, igen, akár férfi az illető, akár nő. Legjobban szeretné csókját is szép sorba rakni, hogy meg lehessen számolni, mennyi volt. Szép sorba, hosszúság szerint, tüze szerint, édessége szerint, azokat is skatulyába rakná, cédulákat írna fel rá, hogy mikor történt, dátum és hely, és az egészet egy nagy könyvbe bevezetné. Az borivásnál és az igazi szerelemnél ezek a mániákus rendesek elbírhatatlanok."

Most csak ennyit Hamvas Bélától. Mindenesetre ebéd után valószínűleg lemegyek, és veszek egy üveg irsait.

Calvero