Nyitány: (molto vivace) No, ma megkaptam a penitenciát. (Ta-ta-ta-taaaa!) Szépen borítékolt levélben, a karácsonyi bélyegen a Szűz öleli gyermekét - aki nem hiszi, beszkennelem neki...! Szóval megkaptam a büntetést a sok rendőrszidalmaimért. Meg még miért is? Mert benedekfülöp keze a börtönből is elért. Ne taglaljuk, miért s hogyan. Ezek mindenhol ott vannak. Mocskos, vértől vörhenyes mancsukkal beletúrnak életünkbe, lehallgatják intim beszédünket, szerelmi hörgésünket, ők, a nomenklatúra, az elpusztíthatatlan, ők, a vírusnál is túlélőbb parazita, ők mindig ott vannak, leváltani sem lehet őket, főleg a nőket, meg a rendőrbesúgőket... bocs', itt botlik a rím, de sebaj...a hajdani verőemberekből lett gergényi-véglényeket, kitüntetésekkel ványadt tyúkmelleiken, mert ők ott vannak, mindig ők, és mindig ott.
Refrén: A büdös kurva anyátoook! (kitartva)
Piano: Nem érdekelnek már a miskolci barátok sem: a szemedben ilyen, hátad mögött olyan... elveikben szétrohadt elvtrágyásak... A volt agitpropos seggfejek. Sem azok a ... mindegy. Tőlem már aligha vesztek el bármit is. Előbb ti vesztek el! Kik is vagytok ti?: félművelt (vagy tán még azok sem) suk-sükölő besúgók, Jánusz-arcú, színüket naponta váltók, váltókat is felváltók!
Refrén: (forte) A büdös kurva anyátok!
Engem a szavaimért büntettetek mindig, mindenhol, s büntetnek ma is. Például, mert a volt főnökről, benedekfülöpről már korábban kimondtam, hogy gazember bűnöző... és ha van az igazságnak szolgálata, majd ez bizonyításra is kerül.
Énekeljük együtt a refrént: a büüüdös kurva anyááátok!
Kórus: (pianissimo) ÓÓÓ önuralom anyja ne hagyj el!
Basszus : Ó, önuralom atyja, ne hagyj el...! (basszus!! ez nem sikerült, ez hamis volt!)
Szoprán meg benedekfülöp faszát, ti geciláda feljelentgetőőők!
Kórus:( forte) Elhagyott az önuralom. Minden elhagyott. De nem mindenki.
Coda együtt, hosszan kitartva: a büüüüdöööös kuuuurva anyátoooook!
Hosszan kitartva!... Még mindig kitartva...
Most lehet levegőt venni.
