Itt áll a kapuban, és belépésre vár. Hogy utána nekünk essen, és felfalja mindenünket. Éjfélkor tör majd ránk, mint egy John Carpenter horrorfilm félelmetes gyilkosa. Amikor elhangzik a Himnusz, elcsitulnak a petárdák, felhangzanak a pazsgőpukkanások, meg a részeg gajdolások... akkor belép az ajtón a félelmetes rém: az Új Év.
Mielőtt elharapná a torkunkat, előbb elénk tesz néhány sárga csekket, egy apeh fenyegető levelet, két ügyvédi behajtási igényt, egy behajtani tilos szabálysértésre kirótt rendőrségi feljelentést... Csupa olyan teljesíthetetlen igényt, amit, teljesíthetetlenségéből eredően csakis a szemetesládába lehet hajítani. És miután odadobtuk, az Új Év nevű rém ránk uszítja két kiéhezett ebét: a rendőrséget, meg az államberendezés szuvas fogazatú pitbullját, az apehet, és mielőtt megölne, megkínoztat velük.
S te hiába jajongsz, hogy alig volt jövedelmed, százezred része sem annak, amit a kis Koltai gyerek, meg a többiek külföldre menekítettek (a "többiek" nevére való utalás megtalálható egyik korábbi jegyzetemben), szóval hiába bizonyítgatod, hogy rendszeres bevétel híján nincs mivel megetetned a hatalmi ebeket, talmi jövedelmed kevés a felhalmozáshoz, csakis a feléléshez: éléskamrád alkalmasint üres... A rendőrkutyáknak meg elvből nem adsz egy falatot sem, amíg felelősségre nem vonják a 4 évvel ezelőtti történtek elkövetőit.
Nincs kegyelem. Mert az Új Év nevű rém itt áll a kapuban. Hogy neked essen, és elharapja a torkod.
Calvero
