Szerencsés embernek mondhatja magát, aki több lehetőséget kap az élettől. Egy lehetőség ugyebár az élet maga. Illetve az életre való belépés lehetősége, aminek, valljuk be, egy lottó ötöshöz mérhető a valószínűsége: hogy abból a kis geciből... jó, legyünk konformabbak: spermából, annak is lefürgébbjéből majdan lesz egy embrió - aki te leszel - később pedig egy embernövendék. Aztán ama spermaföccsenésként indult történet bonyolódik, mert abból többnyire gyerek lesz, kamasz, majd (sajnálom, de ilyen pesszimista a felvetésem) végül egy kifejlett, felnőtt emberré válik... és itt kezdődnek a problémák. Mert az a tiszta tekintetű kisfiú ugyanolyan lesz, mint az apja. Jobb/rosszabb esetben az anyja. Mert a genetika már csak így működik. Ugyanolyan kéjsóvár seggfej lesz, ugyanúgy akciós árút vásárol, mint az anyja, ugyanúgy gyűjti a ... kereskedőlánc bélyegeit, vagy éppen a már-már a divatból kimenő postai bélyegeket, ugyanúgy a Blac Mici-be, vagy a csantavéri Texas kocsmába sunnyog, mint az apja, ugyanazt a rossz felest löki tarkójára, ugyanabba a pártba lép be, vagy ugyanabba a kutyaszarba, feljelenti a legjobb barátját... vagy éppen elfelejti a legjobb barátját... és végül magára marad, amit valahol, belül mindig is óhajtott s várt, és persze meg is érdemli sorsát.
Az élettel nem lehet vitát nyitni, mert vagy meg van írva a sorsod (?), vagy van egy genetikai kódod, egy kottád, forgatókönyved, amit el kell játszanod. Ha teszik, ha nem. (Ha nem, akkor egyszerűbb a helyzet, mert ott a "szelíd kötél...") Vagy ha úgy van megírva a forgatókönyv, hogy műveletlen, közhelyekben beszélő színészek közt kell élned, akkor neked az jár, mert oda köpött az élet. Ha a Magyar Tudományos Akadémia tagja vagy... azt is leszarhatod, mert végül ugyanoda jutsz, mint az ostoba színész: téged is tepisbe raknak, vagy elhamvasztanak, egyremegy. No, ezzel csak azt akarom mondani, hogy az élet értelmetlen. Persze te csak harcolj Barátom, hisz bizonyára naív vagy, tele életkedvvel... És te, ellenségem pedig lihegjed körül főnöködet, a polgármestereket, a rendőröket... minden hatalmat gyakorló faszfejet... Hátha a hatalom megszán téged, s odalök eléd... egy 'szomtudja milyen díjat, amitől majd magasabb lesz a nyugdíjad, meg két percre kihúzhatod magad, abban a tévhitben, hogy valaki vagy. De ha ez az "élet", és az azonos című s nevű színjátéknak ez a története, akkor nekem ez ma nagyon unalmas. Ez volt Calvero, a depressziós kéjenc.
