Lilla lányomnak másfél éves kora óta csupán vasárnapi apja vagyok, vagy még az sem, hiszen 1986 után már csak havonta láttam. Telltek az évek, nagykorú lett, s ezzel egyidőben felbukkant benne az exibiconizmus. Egy napon felhívott, hogy másnap Budapestre jön, ha tudunk, találkozhatunk. Remek, mondtam, és mi célból is jössz?, kérdeztem, mire ő: a ValóVilág 4 válogatójára. Köpni-nyelni nem tudtam, olyan váratlanul ért a hír. Eddig egy normális, egészséges lány volt...

A Kelitibe érkezett a vonat, ott vártam Lillára a peronon. A vonat begördült, lányom leszállt; puszi-puszi; kihúzta a kis kofferének fülét, s vonszolta maga után, a koffer kerekei kerregve gördültek a betonon.

Táá-tá-tá-táááá-tá-tá-tááá "Figyelem, Rákosrendezőn..." Lilla arcán együttérző melegség suhant át: apu, miféle rákos rendezőről beszél?, talán csak nem áttétes... Nem kislányom, Rákosrendező egy állomás, ahol a tehervagonokat... Lilla arcán megkönnyebbülés.

A casting késő délután van, addig mit csináljunk kislányom, mit szeretnél? Lilla megállt, alsó ajkát szopogatva gondolkodott, majd azt mondta: menyjünk a Vidám Parkba. De hát lányom, te már nagykorú vagy... gondoltam... de nem szóltam: ha már ő oda szeretne menni...

Előbb az óriáskereket próbálta ki; örömteli sikolyait egy padon ülve hallgattam; aztán a szellemvasút, és így tovább, mindet sorban. Másfél óra múlva láttam: fáradt. Csak még egyet... csak még egyet... úgy könyörgött, mint egy tízéves. Jó, kislányom, még egyet... de aztán menned kell a castingra.

Kifelé tartottunk, amikor megkérdeztem: miért is jöttünk a Vidám Parkba. Lilla megtorpant, kicsit gondolkodott, majd tovább indult: hagyjuk apu, régen volt, meg különben is olyan nyilasmisis történet, nem fontos. Nem, kislányom, ha ide jöttünk, akkor fontos, kérlek, mondd el. Lilla ismét megállt, emlékezetét feszegetve nézte a fénylő háztetőket, aztán:

Tíz éves lehettem...igen, 1994-ben volt, amikor iskolai kirándulással Pestre jöttünk, és akkor veled is találkoztam, de te akkor éppen haragban voltál az egész színházi szakmával, kommersz üzemnek, seggnyalók gyülekezetének mondtad őket: a színészeket, meg a középszerű rendezőket, s ebből kifolyólag alig kaptál munkát. No, és amikor elváltunk, azt mondtad, hogy sajnos most nem tudsz nekem pénzt adni, mert neked sincs... és én tudtam is, hogy nincs, mert már fél éve nem dolgoztál... no és azután az osztállyal elmentünk a Vidám Parkba, és mindenki végigpróbálta az összes játékot, az óriáskeréktől a szellemvasútig... csak én ültem ott végig, azon a padon, ahol te ültél ma; néztem a játszókat, csak nézhettem őket, mert nekem nem volt pénzem felszállni egyikre sem. Ezért akartam most, tíz év után bepótolni az akkori élményeket, de tudom: az ilyen dolgok nem pótolhatók, ami akkor volt, örökre elenyészett, s már én sem vagyok az, aki hajdan voltam.

Lilla a válogatáson bekerült a szűkebb körbe, de végül a ValóVilág 4-ből nem lett semmi, új műsorok jöttek, eljárt a valóságshow-k felett az idő.

Ismét eltellt pár év, s én megint haragban voltam a színházi szarházi szakmával: alföldiróbertekkel, halasiimrékkel (utóbbinak, életem megrontójának majdan, egy szép, napfényes délutánon, a miskolci sétálóutca betonján, úgy taposom szét cipőm sarkával a fejét, ahogy egy hernyót tapos el az ember, és koponyájának repedésein sárgás gennyváladék szivárog majd...) No igen, s amikor idáig jutottam, eldöntöttem: végleg abbahagyom a színészetet.

És ezen a napon esemest kaptam Lillától: Felvettek a Színművészeti Főiskolára. Válaszoltam: Gratulálok kislányom!, én meg épp ma hagytam abba. Kanadában próbálok szerencsét, erdész-vadász munkakörben.

Az óriáskígyó a saját farkába harapott: most érkeztünk el időrendben oda, ahol egy évvel ezelőtt elkezdtem e naplófolyamot. Egy éve írom ilyen-olyan jegyzeteimet, néha szelíden, máskor dühödten. S most abbahagyom. Ölellek benneteket, kik olvasóim voltatok, és továbbra is megvetem gyéefet, benedekfülöpöt, meg a többi bűnözőt: jegyzeteim állandó negatív szereplőit. Remélem, simorandrás havi 8 milliós fizetését 2 millára csökkentik (én annyit sem adnék neki, annak a pofátlan "offsor-lovagnak" aki itthon adóelkerülő.) S legjobban remélem, hogy gergényit, gyéefet és az összes rendőrterroristát, akik azon a szomorú őszi napon emberekre lődöztek, a független bíróság méltó büntetésre ítéli. Úgy legyen. Ámen