...és utána tíz perccel megint csengett a telefonom (csengett(?): a Rózsaszín Párduc hangján lépkedett csendesen, tudatom sérült horizontján - tatam-tatam-tatatamatamtátámtamtatam -: nem tudván, hogy majdan, egy szomorúan derűlátó korban, gyéef is ilyen rózsaszínű ingben támasztja állát - ez az állat! - a falrament ülésen, a parlamenti ülésen. Meg persze azt sem, hogy a homoszexuálisok is ezt a nemzetközi színt választják egyezményes színükül.) Szűkül a kör körületek, áruló elvtrágyások...!
S itt kél életre egy régi undorom. Mely alföldirobi ellen fenekedik, aki a fenekéből él, abból a "mássági", tudatosan, karrierista törekvésből, mely magát egyfajta " keletről jött" nemzetiségként feltüntető, ebből előnyöket szerző karrieristaként: a nemezeti színház igazgatója lehet(ett). Reméljük: nem sokáig.
