Fantáziám mindikább belelovall az előttem álló székely kalandba. Van benne annyi vadregény; annyi kiszámíthatatlan végű befejezés, ami a kanadai kalandban volt. Ott halt meg Petőfi, nem éppen Udvarhelyen, de előtte este Székelykeresztúron Gyárfás Zsigmondnál vacsorázott, aztán nagyot mulatott egy körtefa alatt... állítólag diófát keresett, mert azt mondta, ott lenni nyugalmasabb; nem bántanak szúnyogok, sem egyéb bántó férgek, de diófát nem találtak, ezért hát leültek egy körtefa tövében lévő padra. Krónikások szerint Petőfi reggelig mulatott, borral, nővel, aztán hajnalban elindult Fehéregyháza felé, s onnan tovább: Segesvárra. Ott, ama fa alatt szavalta el az Egy gondolat bánt engemet című újsüttetű versét: " Ne ily halált adj Istenem... legyek fa, melyen VILLÁM fut keresztül..."
A Keresztúriak ma is ápolják Petőfi vélelmezett sírját, mert hiszik: egy meggyötört tesű halott, akit találtak Segesvár vérmezején, Petőfi volt. Hadd higyjék, s ápolják... az igazság úgyis egy nagy költő örök titka, s földi birtoka marad.
Ha Udvarhelyre költözöm, annyi haszna biztos lesz, hogy néhány jó ízű szót tanulok tölük... amit eddig is igyekeztem felszippantani, hiszen 25 évig egy székely nővel éltem, feleségem volt, s egy zseniális kislányt is szült nekünk. Isten veletek.
