Embert próbáló kaland egy válás 25 év után. Az ember éjjelente rémképekre riad, s utána órák hosszáig nem tud visszaaludni, és az agyát víziók támadják, s csak nézi az ágyát körülbástyázó dobozokat, melyekben a szétválni szándékozó felek apró ingóságaikat menekítik, hogy aztán egy új lakásban újra rendeződjék körülöttük a hányaveti rendetlenség. Volt már részem ilyenben, s tudom: észen kell lenni... Az első válásom jó régen volt, de akkor, fiatal nyeretlen kétévesként sokkal könnyebben viseltem: könnyen, könnyek nélkül, bártan bele a vakvilágba, szabadon. Ma már ez egészen másként van.
Május 26.-án tartja Koltai Robi a sajtótájékoztatót, bár nem főszerepet kaptam benne, mégis hálás vagyok neki, és örömmel megyek el oda, meg a pár nappal későbbi olvasópróbára is. Enyhe szorongás csak azért van bennem, mert a szerepem szerint énekelnem is kell, amit színpadon tíz éve nem gyakoroltam. Igaz, előtte játszottam több rockoperában, Mária evangéliuma, satöbbi, de az olyan régen volt, azóta berozsdásodhatott az torkom, hisz amit nem használ az ember, az elsorvad: ezért javaslom minden ötven fölöttinek: ha nem akarnak impotensek lenni, keféljenek minél többet, ha más nem akad, jóféle, birsalmaszagú prostituáltakat, csak dugni, dugni, minél többet, különban a hajdan fickós fütyijükből nem lesz más, csak egy olyan formátlan valami, mint egy levetett zokni.
