Rémségesen unalmas volt ez a falrament alakuló ülés. Szegény öreg bácsi, a korelnök...! Huhh! Tiszetelni kell a korát, és az ízes tájszólását.
De ott ültek azok az elhasználódott, zsebüket megrakott horrorpofák, a rikácsoló picsától kezdve, az arcszőrzetét kevésbé szépészeti, mintsem eladhatósági szempontok szerint alakító növendékbolsiig... kinek nevét a korelnök kicsit elvétette. Egyre megy, úgyis a történelem szemétdomjára kerül hamarosan ő is, az elvtársaival együtt.
Ma kétszer csöngetett nálam a postás. Mindig kétszer csönget. Mert hogy először kiordítok az ajtón keresztül, hogy: ki a kurvaanyád vagy?!... (hiszen nem várok vendégeket...) de aztán mégis visszamerészkedik bocsánatkérő arccal, mondván: ne haragudjon, de a rendőrségtől és a bíróságtól érkezett levele...
Le vele!, mondom, s akkor elkotródik levelestől, hiszen többször elmondtam neki, hogy amíg gyéef és gergényi nem kap idézést, addig engem ne zaklassanak ilyen csip-csup hülyeségekkel. Már vagy háromszor elmondtam ezt a szegény levélkihordónak, mindhiába. De hát neki ez a munkája, mondja megszeppentem. Nekem meg nincs munkám, mondom az arcába. Hozzá téve, hogy ezen kívül telefonom sincs, mert lekapcsota a buzi pannon, nincs tb-m, nincs feleségem, és ha biológialilag 4 gyermekem is van, még sincs egy sem, és ez a lakcím is legfeljebb 1 hónapig érvényes, mert utána ismeretlen helyre távozom. Rendszerint szelíden mondom ezt, ennek ellenére mindig ijedten kotródik el. A gyáva patkány.
