Említettem ugye, hogy Rudolf Petivel volt egy fontos munka. Ő III Richárd, én Buchingham - ezt a szerepet játszotta később Kaszás is. A darabot egy unalmas tanárember rendezte, aki egyik színész felé sem mutatott érdeklődést, őt csak Shakespeare érdekelte. Még az emlékpróbákon sem nézett fel a példányból, ült a nézőtéren, a rendezői lámpa gyenge fénye alatt, olvasta a darabot - ellenőrizte a szöveg szószerinti helyességét - és Shakespeare jambusaival orgiázott. De hogy odafent mi történik, a legkevésbé sem érdekelte. Ha valaki szöveget tévesztett, akkor villant meg a szemüvege a sötétben, és megszólalt a rendezői szigor hangján: Neeem eeez aaa szöööveg!
Egyik próbán aztán az unalmas tanárember elkezdett csuklóztatni minket. - Ne itt gyere be, hanem ott!...Tudod mit, inkább mégis itt, igen, a falon keresztül, az jó lesz, eredeti.... - Ilyeneket mondott: ünnepélyes arccal vezetett be minket a szőrszálhasogatás szent útvesztőjébe. Mintha nem mindegy lett volna, hogy hol jössz be, s hol mész ki, egy olyan előadásban ahol a kettő között nem történik semmi. Aznap engem szemelt ki. - Nem jó, gyere be még egyszer! - Bejöttem. - Nem jó, még egyszer! - Megint bejöttem, s mivel nem mondta, mi baja volt az előző bejövetelemmel, ugyanúgy jöttem be. - Nem jó, még egyszer gyere be! - Mielőtt negyedszer is bejöttem volna, eszembe villant egy érdekes bejövetel. (Nem, tévedsz Barátom, nem a Feszty-körképet játszottam el egymagam... bár érdekes megtöbbszörözése lett volna magányos személyemnek.) Az jutott eszembe, ha már az eddigiek nem tetszettek neki, hátha ez... Negyedszer így jöttem be. Csönd. Álltam a színpadon, csak a reflektorok pattogása hallatszott. Kiléptem a rivaldához, és kezemmel ernyőzve a szememet a reflektorok fénye ellen, megkérdeztem: - Bocs' unalmas tanárember, most másképp jöttem be, ez milyen? - Mire ő szuszogva felnézett a szöveg példányából, és: - Mivan? Ja igen, gyere be még egyszer, mert nem figyeltem!
És visszabukott orgiázni Shakespeare jambus-ágyékára.
