Riportok a kanadai vadonból

Koltay Robit láttam a tévében, a legszerényebb és legaranyosabb kollégát, akivel valaha is találkoztam. A KATARZISRÓL beszélt. És erről eszembe jutott, amikor leszerelve a hadseregből, Athénban jártam, s ha jól emlékszem, éppen kuplerájt kerestem, mert egy barátom mondta, hogy ott járva 2 dolgot feltétlenül nézzek meg: az Akropoliszt, és a kuplerájokat. Az első már megvolt, nagyot unatkoztam az Akropoliszon látott pocsék színházi előadáson,  hátra volt még a második. Ki voltam éhezve nőre, bár előtte rendszeresen látogatott a laktanyában egy nálam 15 évvel idősebb költőnő, ki is vitt a városba, és nagyokat hancúroztunk a szállodai szobában. Ennek ellenére a leszereléskor mégis telítve voltam, és már civil életem második hetében elutaztam Görögország Mikonosz szigetére, amit annak idején úgy reklámoztak a világban, hogy: "Ireland of free love". És mielőtt Pireus-ban hajóra szálltam volna, Athénban kuplerájt kerestem, miként ezt már említettem. Otthon nem volt ilyen intézmény, Tito emberei a háború után (gyanús eszmék hatása alatt, s nem vérük emberi szózatára) megszüntették a nyilvánosházakat. A hülyék. Pedig a leszerelés után milyen jól ellettem volna egy olyan izgatóan romlott helyen: a sarokban vak zongorista dünnyög rekedten, és a rekamiéból konyak és rohadt birsalma illata árad...(Tudtad-e erdész, vagy gyümölcsész Barátom, hogy a Bibliában a bűnbeesés almája nem alma volt, hanem birs, mert a Közel-Keleten sosem volt honos az almafa, csakis a birs.) Kánikulában bolyongtam Athén utcáin, és a piros lámpát lámpát kerestem, meg a feliratokat fürkésztem, amikor látom az egyik cégtáblán, hogy: KATARZIS. Végül is az orgazmus is egyfajta megtisztulás, gondoltam, és benyitottam a tábla alatti ajtón. Odabent azonban nem ledér lányok viháncoltak, hanem egy nagyobb teremben 1o mosógép berregett, ahol néhány drahma ellenében mindeki kimoshatta a húgyfoltos gatyáját.