Jól mondod Barátom, a jövővel kell foglalkozni, nem a múlttal, már aki olyan alkatú, hogy kiváncsi a jövőre, de én arra nem vagyok kíváncsi, talán majd jövőre. Jóshoz sem mentem sohasem, de az utcán mindig lámpavasnak mentem, s bevertem a fejem, mert folyton hátra-hátra fordultam. Visszafelé éltem. Azt modták évekig, s énekelték, hogy a "múltat végképp eltörölni..." Éneklik még ma is... Ott álltak a tévében és az arcomba énekelték. Igen, a múltamban voltak olyan emberek, kikre szívesen emlékszem. Például a szénégető a Bükkben. Vagy 3o éve találkoztam vele, s mintát adott nekem az igazi életből. Mesélt nekem sokat, mesélt királyfiakról és az akkori korszerű bűnökről. A városi embert mélyen megvetette, a törvény szolgájának tekintette. Azt hiszem az a szénégető volt a leghitelesebb ember, kivel életemben talákoztam. Úgy is halt meg, ahhogy élt. A kunyhójában találták meg a testét. A rókák nem mertek hozzányúlni, annyira füstszagú volt, de a patkányok lerágták a körmét, és kikezdték a heréjét.