Egész más erdők vannak ittenfelé. Nem az a karcsu fenyves boreális, hanem vastag, magas ősfák, ilyent csak a Hargitában láttam. A Magyar Vadásztársaság házában csak kevés időt töltöttem, de ott is botlottam magyarba, pl a Csantavéri Murényi unokaöccsevel is találkoztam. Csak most tudom, mennyire fontos nekem a magyar nyelvi közeg. Utolsó nap Tamás szomszédjánal voltam, akit a szülei 4 évesen hoztak ki Sepsiszentgyörgyről, most 34 éves, s bár akcentussal beszéli a magyart, de beszéli. Kiültünk a tópartra, s ő többször sodort maganak füves cigit, aztán késöbb nekem is sodort egyet, s bár 26 éve nem dohányzom, füvet minden 1o évben szivtam, de most elszivtam azt a cigit, mert lófaszt akartam mutatni az időnek , meg az óra precizitásának, mely, mint a húsvágó bárd, úgy csap le minden másodpercben, taktaktaktak, igy szabdalja az életünket... azt akartam, hogy az idő kinyúljon, mint a csúzli, s messze dobjon engem a racionalitás szigorától. Vasárnap pedig fellépek a torontói Magyar Ház 56os megemlékezésén, verset mondok, fellép velem a Kormorán Emlékzenekar is. C.