Jenő ott várt a reptéren, s hozott ide Ugrayhoz, ahol másnap reggel elidultuk a 3oo km.re levő vadászházahoz jávorszarvasra vadászni. Tamás 3o év utan sorsolással jutott 1 jávorengedélyhez. Fantasztikus helyen van a ház, csak csónakkal lehet megközeliteni, mert egy nagy tó partján fekszik.

Ugray vadászháza előtt

Ott találkoztunk még 3 magyarral, U. felesége, meg 2 helyi magyar vadász várt ott minket, s amennyire ki voltam éhezve a magyar nyelvre, nagy örömömre volt velük eltölteni 3 napot. Barna nevű barátom, aki a torontói Magyar Vadásztársaság vadászmestere nagy hatással volt rám. A társasagnak tőbb mint 2o tagja van, s mind magyarok. Barna egyébként regényesebb figura, mint a Pillango, aki megszökött a Ördögszigetröl. 3 sikertelen kisérlet után negyedszerre disszidált Romaniabó, minden sikertelen szökése utan hónapokra bebörtönözték, de mindig ujra próbálkozott, napokat várakozott a határ közelében lévö kukoricásban, hogy essen esö, mert akkor az őrök kutyái pórázon vannak. Végre megjött az esö, s ő elindult, de éjjelátó készülékkel meglátták, ki gondolta volna, hogy a toprongyos román határőröknek ilyen is van... Megint börtön, de negyedszerre sikerült neki, 1 év menekülttábor, aztán Kanada. Megmutatta a vadászházukat, gyönyörű... A második napon Ugray mozgasban ralőtt 1 farkasra, de nem lett meg. Mára ennyit. Meg azt az örvendetes hirt, hogy Tamás gépén vannak magyar betük.