Voltam mar allastalan szinesz, s vagyok allastalan favago. Elobbi esetben sokkal jobban szorongtam. Mert akkor a szinhazi vilag narciszoid, onzo aktorai tarsasagaban nem szamithattam segitsegre. Nem is kaptam. Soha. Egyutterzo vallvonogatasokat igen, rosszabb esetben gyulolettel teli megerdemled-a-sorsodat-dogolj-meg... ilyenfele tekinteteket. Nem, nem a sebeimet mutogatom, mint ama bibliai...ezek tenyek; ha -szerencsere nagyritkan -segitsegre szorultam, szakmabelitol azt sohase kaptam meg (csaladtagot kiveve). Csakis tavolrol jott a segitseg, az egy draga B. Lacit kiveve - hatarontulrol. Pl. most egy ismeretlen Zsuzsa nevu torontoi holgytol, aki segitett a repulojegyet modositani; idopontot s utiranyt valtoztatni. Semmi erzelgosseg; ezek makacs tenyek. De ha akarunk, hihetunk a veletlenekben is...De en racionalis ember vagyok; torvenyszerusegekben hiszek. Igen, a szinhaz az egy MINTHA vilag. Itt a vadonban viszont tisztak a jatekszabalyok. Most van idom boven a 17.-i torontoi gep indulasaig. Ma pl. a farkaskoponyakat tisztogattam. Egyiket kezbe veve elmondtam a Lenni vagy nem lenni... kezdetu monologot a Hamletbol. S kozben ugy tartottam a kezemben a koponyat, ahogy Laurence Olivier. S a farkas-Yorik nem vagott, vonyitott  bele a vegszavamba. S ha valami szeretet jon, az a kommentekbol jon felem, meg abbol, amilyen szeretettel hivnak, menjek Torontoba. Igen. Ez jo erzes. Tehat okt. 17. -en elindulok Ontario tartomanyba, hogy ott tovabb keressem azt az elveszett nyomot... mely a vegen talan onmagam megismeresehez vezet...Ugy keresem, mint havas erdon a vadnyomot. S talan eltunok hirtelen, mint erdoben a vadnyom, elpazaroltam mindenem, mirol szamot kene adnom... Khm, bocs, ez valami mas.