A boss valtott. Ma kedvesebb volt velem. A reggeli kavenal megfigyeltem, hogy ma nem olyan pikirt. Pedig eddig - reggelente - az volt. Arra gondoltam, hogy bizonyara a kacska kezevel nem tudja jol segget kitorolni, azert pikirt reggelente. De ma azzal kezdte, hogy azzt mondta, hasznalhatom az egyik qvadot (a Nissan kocsit mar korabban ideadta).Ma qvaddal mentem ki a medveleshez takarmanyt szorni ki... No, de meg nem mondtam el, hogyan erkeztem. Edmontonban a repteren 40 percig forgott a szalag, s a csomagjaim sehol. Calgariban maradtak. 3 oraval kesobb, a kovetkezo geppel kaptam meg. Elindultunk az engem kisero 2 manussal, kiket a leendo fonokom kuldott elebem. Lester ugy nezett ki, mint egy hippy a 60-as evekbol. Mike pedig egy 150 centi magas, es kb. ugyanolyan szelessegu is; ismered azt a tipust, aki nem tudja maga mellett tartani a karjait... s ebben nem az izmai akadalyozzak...(Eleg nehez ugy fogalmazni kb 30 mondatot, hogy kerulni kell az ekezetes szavak hasznalatat...) Kb. 4 oraja hajtottunk eszaki iranyba, amikor a kocsi radioja recsegni kezdett. Kerdeztem Mike-tol, mi baja a radionak, azt mondta, hogy hamarosan kikerulunk a radiomusorok sugarzasi hatotavolsagabol. 10 percig meg szolt a radio, eppen hireket mondtak (...tette hozza Obama...), amikor elhallgatott a radio. Lecuppantunk a civilizacio amarkodi nagy mellbimbojarol. Gondoltam helytelenul, mert azutan fogtunk kisebb hely adokat. 11 korul kezdett alkonyodni, ekkor erkeztunk meg Slave Lake-be. Ez a hely Cooper indianragenyeibol ismert: Rabszolga-to. Itt toltottem 3 napot, indianok kozt, varakozva a bossra, aki 3.an erkezett meg, s hozott erre a kietlen, de nekem megis tetszetos helyre. Itt most a nappalok nem hidegek, de reggel fele elkel a harmadik takaro is. A nappalok alaphangja a folytonos hollokorrogas, estefele 10 korul pedig megszolalnak a coyote-ok, hasonloan idegesito hangon, ahogy a sakal vonyit. Ma is azok keltettek fel, elobb azt hittem, tuzriado van, mert hangjuk, mint a szirena, ugy sivitott bele a hajnali csendbe. Minden nap latni feherfarku szarvast, olyan ez itt, mint otthon az ozbak. Medvet eddig 1 napon lattam, de akkor 5-ot is, egy brumi pedig minden ejszaka itt maszkal a hazam korul. Az elso 7vegen a boss elvitt motorcsonakazni a Chinchaga folyora. 2 csonakot vittunk, a masikat egy itteni munkas vezette - egyenlore csak mi ketten vagyunk munkasok - No, ez a pasas azzal szorakozott, hogy allandoan belehajtott a vizen levo vadkacsak csapataiba, s idetlenul nevetett, amikor azok riadtan kaptak szarnyra. Egy pelikant pedig uldozobe vett, a lomhan repulo madar labat akarta alkapni, s majdnem sikerult is neki. A boss tegnap elrepult Hay Lake-ba, ugy szall fel a kis Cesnajaval, hogy kihajt a kb. 200 m.-re levo aszfaltutra, s ha nem jon senki az uton - naponta 2-3 kocsi jon arra - akkor nekifut, s felszall. Lefele ugyanugy. Remelem mielobb megjon a boss. Igaz, ha itt van, rendszerint cseszeget...De ha nincs itt, szinte hianyzik. Lehet, hogy a vegen meg baratok leszunk...(?) Csokol minden szigetlakot Calvaro! (Nem csak a BP szigetlakokat, a hataron tuli szigatlakokat is!)
egyre jobb itt
2009.08.15. 04:55 calvero56
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr1001310538
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bobbone 2009.08.15. 13:14:47
Üdv Calvero! Irigylem és csodálom a bátorságodat. Az Isteni deszkák után a prózai rönkök, és nem is akárhol. Dögöljön meg a lovam, ha nem csinálod ki magadnak valahogy hogy vadászhass. Az a seprűs medvetánc nem volt semmi! Bízom benne, hogy ezeknek az élményeknek a hatására is fog születni egy könyved. Már most nagyon szeretném olvasni. Az Isten segítsen haza épségben egészségben. Ölel Öreg Mackó!
