Riportok a kanadai vadonból

Érdekes az ember magányhoz való viszonya. Az ember piszkosul szeret magányosnak látszani, de retteg a valódi magánytól. Emlékszem egy régebbi szerepemre, monodráma volt: ez a műfaj tág teret nyit az ember magányvágyának. Minden előadás előtt szinte befostam a félelemtől. Annyira féltem teljes két órára összezárva lenni azzal a szereppel, akit játszanom kellett. Aztán egy nap... már hetek óta fogyókúráztam, a szervezetem teljesen legyöngült... A szünetben odajött hozzám a segédrendező, hogy mi a lófasz van velem, teljesen tudatos vagyok, nyoma sincs a játékomban annak az elszállt őrületnek, ami ehhez a szerephez kell. A második felvonásban padlóig nyomtam a gázt. A tizedik percban történt, hogy felágaskodott előttem a nézőtér. Igen, úgy ágaskodott fel, mint mikor egy történelmi film forgatásán száron vezettem a lovat, és mellettem rikkantott valaki, mire a ló felágaskodott, kitépte magát a kezemből, és bokkolva elvágtatott. Így ágaskodott fel előttem a nézőtér. Eztán a következő pillanatban elájultam. A mentőkocsiban tértem észhez. A kórházban az ügyeletes orvos elvégzett csomó vizsgálatot, valamiféle vérnyomás-ingadozásról beszélt. Bent kelett maradnom éjszakára, megfigyelésre. Az intenzíven feküdtem, mellettem, függönnyel elválasztva egy idős néni. Éjfél lehetett, amikor nagy csattanást hallottam. A néni levetette magát az ágyról hörgött, gyorsuló ütemben hörgött, aztán nagyot sóhajtott. A franciák nem véletlenül hívják az orgazmust "Kis Halálnak". A néni egészen olyan hangok kiséretében halt meg, ahogyan annak idején, fiatalabb korában csúcsra juthatott. Később bejött az ügyeletes orvos meg a főnővér. A nénit ott hagyták, lent a földön. Talán, hogy egyenes, sima felületen merevedjen meg. Másnap aztán terheléses szívvizsgálatot is végeztek rajtam, egyéb... A zárójelentésben annyi állt, hogy kevesebb szenvedéllyel kell játszani, mert az élet fontosabb a színháznál. Miről is jutott eszembe ez a régi emlék...? Igen, a magány... Hm... Az a vagány magány. Elég volt ennyi mára? Szerintem is. Calvero