Riportok a kanadai vadonból

A  TEGNAP  HAJNALI  JEGYZETEM  utóélete pontosan olyan lett, ahogy az írásom elején megjósoltam, és a szétágazó vélemények, mint egy grafikon, leírják a megosztottságot. Még ha nem is reprezentatívan, hisz az én „ismerős” köröm nem képezi az egész lakosságot, de azt a szándékomat tükrözi, hogy ne egy véleménybúra alatt legyen; nem vagyok egyik oldalon sem, és csakis szimpátia alapaján tartok kapcsolatot, és nem oldalfüggőség szerint. Volt, akinek az egész poszt rendben volt, csak az a szó, hogy „gumilövedék” kiverte a biztosítékot, és úgy reagált rá, mint akinek a pszichiáter kis kalapáccsal a térdére üt, és a beteg idegből rúg. De már ott volt mellette rögtön az ellenkező vélemény, hogy: mit akarok én, amikor óvé nem olyan rossz, mint gyéef volt. Ja, ha így vesszük- - - Egy erős a félreértést is eloszlatnék: nem Vidnyánszyra gondoltam, amikor a külföldről jövő, hatalommal jó fekvő rendezőt említtettem, bár ő is jól fekszik, és a személyes ismeretségünkhöz sem tapadnak jó emlékek, de az ő szakmai teljesítménye kikezdhetetlen. Róla eszembe jut Vidnyánszky barátjának, Hobónak dala: „Nem lehet két hazád.” Jó dal, és ebben legalább voltak tiszta hangok, ami nagy teljesítmény Hobótól, hisz még stúdióban sem tud fölénekelni semmit anélkül, hogy ne lenne minden harmadik sorban hamis hang. A szövegei között vannak jók is, de koránt sem üti meg Bródy, Dusán, vagy a maiak közül Kiss Tibi, vagy Beck Zoli színvonalát. A dal szövegének tartalmi részéhez annyit, hogy anyám soha életében ki nem tette a lábát a szülőfalujából, mégis az elmúlt harminc évben öt állampolgársága volt: jugoszláv, kis-jugoszláv, szerbia-montenegrói, szerb, és nemrég óvé megadta neki a határon túliak magyar állampolgárságát is – mégem érzi úgy, hogy lenne akár egy hazája is, nem hogy kettő. Ugyanezt magamról is elmondhatom azzal, hogy nekem nem hogy nincs két hazám, de egy sem. nfl