VÁMOS MIKLÓS mélyinterjújában, az Arcképben (amit kétszer néztem meg egymás után a jutyubon), arról is beszélt, hogy borotválkozás közben jönnek a legjobb ötletei. És azzal az ártatlan arcával azt mondta, hogy nem tudja, mért pont akkor. Én meg a monitor előtt már segítetten volna, outsiderként a kánonbéli partvonalon kívülről, hogy hát mester, nem tudja, hogy az íráshoz a legfontosabb a SZEMBENÉZÉS. És erre a tükör elég alkalmas. Szembenézés a cselekedeteinkkel, hibáinkkal – és csak a példa kedvéért képzeljük el, hogy vannak: az erényeinkkel. Aztán Vámos megmutatta azt a kölcsön kapott zsebórát, ami Móricz Zsigmond személyes tulajdona volt. Igen, az ilyen szent tárgyaknak lelke van. És erről eszembe jut, hogy milyen áhítattal veszem kézbe szinte minden nap azt az ezüstbe fogalt kristály pálinkás szelencét (üresen!), ami Széchenyi Zsigmond özvegyétől, Mangi nénitől kaptam az alaszkai útikönyvem megjelenése után, amiben leírtam, hogyan jártam végig Zsiga bácsi 1935-ös útját, s helyeztem el a Twevemille Sumit-on márványtáblát az ő emlékére. Egy nap levetet kaptam Mangi nénitől, melyben arra kért, látogassam meg a Logodi utcai lakásában. Már a következő héten ott voltam, s ültem abban a mély fotelben, melynek rugózata még Zsiga bácsi súlyát bírta. Mangi néni akkor már nyolcvan felett volt, mégis fiatalosan laza tartásban ült előttem, semmiféle arisztokratikus gőg sem volt benne, és elmondta, hogy őt nem csak az hatotta meg, hogy végigjártam a férje útját, hanem hogy az ő felmenői alapították a feleségem szülőfaluját, Hertelendyfalvát (ezt ugyanis megemlítettem a könyvemben). Aztán mondat közben felállt, odalépett a szekrényhez, kivette azt a szelencét, és az ünnepélyesség legkisebb jele nélkül a kezembe nyomta: „Ez a magáé. Zsiga mindig a szíve felett hordta, a belső zsebben.”
Még ma is szinte minden nap a kezembe veszem ezt az ereklyét, kicsit simogatom, aztán visszarakom a vitrinbe. Ezt is, az összes trófea- és egyéb gyűjteményemmel együtt eredetileg a szülőfalumnak akartam adományozni, de azok közönnyel viszonyultak hozzá, s ilyenformán Hódmezővásárhely városának adományozom, ahol egy méltó, és állandó kiállításon lesz látható. Ott lesz a Széchenyi Zsiga bácsi-féle szelence is. nfl
