HOGYAN ÉGESSÜNK KÖNYVEKET. (Provokatív könyvismertető.) Az elmúlt két héten, amíg távol voltam tőletek, elolvastam az egész Szorokin életmű magyarul megjelent könyveit, mint a nyolc kötetet. Mert Pelevin mellett őt tartom a legizgalmasabb kortárs orosz írónak. Meg persze olvastam pár kortárs magyart is, így tudtam meg, hogy a Jelenkor Kiadó is ad ki szart. Sárközyvel ha találkoztok a Könyvhéten – csókótatom. És azt üzenem neki, hogy irány a szarhalom! De Szorokin és közöttem működött a kémia – így szokták ezt mondani a színházi szakmában is, a közhelyek bajnokai. Valóban, ez a pasas, Vlagyimir Szorokin nagyon közel áll hozzám. Igazi cool szerző, miközben ott van benne elrejtve a nagy orosz szív. Ugyanarra a hatásra játszik, mint a jó színész: hogy a néző akkor fog érezni és könnyezni, ha te odafent nem mutatsz érzelmet, és pláne nem könnyezel. A Jég a legjobb műve, ezt a napokban kétszer is elolvastam. Először csak a történetre figyelve, másodszor pedig a stílusra; hogy mit tudok tanulni belőle. Meg lehet belőle tanulni a sűrítést, például. Hogy nem kell mindent kimondani, mert úgy erősebb, ha csak sejtteted. A Jég-et M. Nagy Miklós fordította. Még egy igazgató, fuck! És ráadásul ott van a Gondolat Kiadó igazgatója, Bácskai Pista, aki megjelentette az összes Szorokint. Akivel annak idején buliztam néhányszor, amikor meglátogatta a koleszban a testvérét, Bácskai Janit. De annak idején még jófej volt. Úgy látszik, csak az erodálja az ember jellemét, ha hatalmat kap. Kapja be ő is. De vissza a valódi irodalomra. Ismeretlen ismerősöm és kollégám, sőt FB barátom, László-Kovács Gyula, egyik ÉSbéli novellám után azt kommentálta a nyilvánosság számára, hogy szerinte az egyik legeredetibb hangú kortárs magyar író vagyok. Ami persze jóleső túlzás, de azt is tudom, hogy semmi nem tud visszatartani attól, hogy ne AKARJAK valóban az lenni. És hogy könyveim nagy példányszámban jelenjenek meg, miközben tudom, hogy a mai ember már alig olvas könyveket, de még nyomtatott sajtót sem, mert nem engedi, hogy a világ nyugtalanító hírei beférkőzzenek a szépen kipárnázott világába. Szóval, ahogy a tömeggyilkosok tanítója, és a népek népbutítója mondotta volt: tanulni, tanulni, tanulni. Ennek érdekében próbáltam megtanulni Szorokin technikáját is, igyekeztem megfejteni hatásának mechanizmusát. Cukor-Kreml, meg Az oprisnyik egy napja szerintem a gyengébb művei közé tartoznak, a Tellúra úgyszintén csak közepes, de ezeket is átvérzi a szerző kegyetlen valóságlátása. És bár kicsit felszínes, hisz csak egy jó ötletre épül az egész, mégis a legszórakoztatóbb könyve a Manaraga. Olyan jövőben játszódik, amikor már rég nem nyomtatnak könyveket, a meglévőket felgyújtják, és rostélyosokat sütnek rajta. A világ leggazdagabb embereinek státusszimbóluma, hogy ki hány ezer dollárért és euróért szerez be egy középkori bibliát vagy ókori papirusz tekercset, hogy megsüsse rajta a pecsenyéjét. És a szerző ezt úgy írja meg, mint egy soha be nem következő, riasztó utópiát. Márpedig én égettem már könyveket.
Annak idején, egy magyarországi kisvárosban lakva egész napot a könyvtár olvasótermében töltöttem. A személyzet megengedte, hogy ott fürödjek és borotválkozzak. Szakmányban olvastam a könyveket, és így egy idő után a könyvtár igazgatója megengedte, hogy a raktárban alhassak. És egyik nap mondja az igazgató, hogy nem tud mit csinálni a leselejtezett könyvek halmaival, ingyen sem tudja továbbadni még iskoláknak sem, a zúzda és az újrahasznosító sincs a közelben. Ha van hozzá kedven, a hátsó udvaron égessem el ezeket az értéktelen vacakokat. Oké, szokatlan és bizarr kérés, és eléggé idegen is egy bibliofil embertől, de hátha ezzel hozzá tudok segíteni a magyar irodalom megtisztulásához, gondoltam. Kihordtam a régi Szilvási Lajosokat és Berkesi Andrásokat, alájuk gyújtottam, és azon melegítettem meg a készétel-konzervemet. Szilvási sajnos rosszul égett, talán mert túl sok volt benne a szentimentalizmus taknya, és egyéb testnedvei. Még benzint is be kellett vetnem a siker érdekében. De Berkesi nagyon ÉGŐ volt, rögtön lángra lobbant, talán, mert mint volt ávós verőemben, az idő szerint már ő maga is a pokolban égett. nfl
