GYEREKKORI EMLÉK. Gyerekkorában mindent elfogad az ember, én is elfogadtam, hogy különcnek tartanak. Pótolta ezt a természet, a városunk közelében futó vŐgy, benne a patak. Oda lógtam el időnként halat fogni. Sok délutánt és estét töltöttem el a patak mellett, s megakasztottam sok csukát, keszeget, durbincsot. Ültem a csendet hallgatva, amíg rám nem sötétedett, és a fák mögül fel nem tolta sajtszerű képét a hold- - - no, cseszeget ez a Demjén, pedig mennyire utáltam, amikor egyik koncertjén huszonkétszer énekelte el, hogy sajtból van a hold, és én úgy gondoltam, hogy nem szabadna egy refrént ennyiszer büntetlenül elénekelni, és különösen helytelen a holdat egy holland tejtermékhez hasonlítani. Néztem a tojássárgáját, ott az ég -fehérjében, és arról ábrándoztam, hogy ha nagykorú leszek, sokat fogok utazgatni, esetleg terroristának állok, repülőket térítgetek el, és azt követelem, hogy minél messzebb vigyenek. Vagy bombával fenyegetőzöm, és követelek valamit, még nem tudom, mit, de az biztos, hogy nem csak egy tábla csoki lesz. Ilyeneken agyaltam, és ez később csak akkor jött elő az emlékezetemből, amikor egy fairbanks-i panzióban tévén néztem az ikertornyokba belerepülő gépeket. nfl
