A TANCSAPDA A KEDVENC BANDÁM, és nagyon sajnálom, hogy álszent a világ. Látszólag nincs köszönőviszonyban a mondat első fele a másodikkal, pedig dehogynem. Kezdem azzal, hogy a barátom fia – aki szintén barátom – a Stardust gitárosaként tegnap este bemelegítő zenekarként tolta a címben foglalat bandával. És mivel évtizedek óta el vagyok feléjük köteleződve érzelmileg, nagyon feldobódtam ettől: ma hajnalban tizedszer néztem végig az Alföldi gyerek című Tankcsapda-klippet, melyben az útszéli prostiktól a motorozás-feeling-ig minden fel van vonultatva, ami a szabadságot és életet jelenti. És a prostikról is sok irányba asszociáltam. Mert itt van például nyilvánosházak kérdése, amit az álszent társadalom ellenez, és a korrupt politikusok sem tűzik napirendre, csak suttyomban osonnak ki a falramentből, és 150 ezret fizetnek a luxuskurváknak, egy-egy dugásért. Pedig ez az intézmény, ha úgy nézzük, ahogy szerintem mindent néznünk kellene, tehát előítéletek nélküli friss tekintettel, puszta létezésével is boldogító hatást gyakorol az emberre. Világéletemben szerettem kurvákkal beszélgetni (is), remek anyagot tudtam gyűjteni a novelláimhoz és a róluk szóló regényemhez (meg persze a most készülő drámához, de arról még nem kotyogok). Itt van mindjárt egy hozzám közel álló példa, Toulouse-Lautrec sorsa, aki valami belterjességből származó degeneráltságban szenvedett, és a „normális” emberek közt nem érezte jól magát, csakis a kurvák társaságában oldódott fel, és róluk készítette azokat a kitűnő képeket. De Villonról is lehetne mesélni. És persze e téren személyes élményem is van dögivel. Az éjjel nyitva tartó italozó helyeken, a világ minden táján alkalmam nyílt a csábító teremtések tanulmányozására. Edmontonban például, amikor három napig kellett várnom a gépre, s addig kimentem a város vigalmi negyedébe, s behívtam az egyik prostit egy kapu alá. Ő már térdelt volna elém szolgálatkészen, de megfogtam az állát, és talpra állítottam. Adtam neki ötven dollárt, hogy meséljen magáról. Meg is lepődött, hadovált valamit, amit az én neandervölgyi angolommal alig tudtam dekódolni, de végül megtaláltunk a közös hangot, és hallottam tőle néhány olyan sztorit, ami kielégítette a kíváncsiságomat. A velük való érintkezésemben volt némi része a veszélyesség varázsának is. Ugyanis a nő, aki Eros, Amor és Cupido hivatásszerű szolgája, koránt sem mentes a fékezhetetlen szenvedélyességtől. Ami közeli rokonságban van a halállal. (Ezzel kapcsolatban utalnék az ÉSben megjelent novelláimra, bocsánatot kérve Naccsnyitól, szerénytelenségem hübrisze miatt)
A Tankcsapdás Lukács Laci nem alkalmazkodik semmiféle elváráshoz, és az Alföldi gyerek című dalukban szinte provokatívan nem hajlandó „szépen” énekelni, csak olyan lazán összemosva a szavakat: „Legyél rocksztár, igyál ingyen, a világnak meg hagyd meg azt, hogy ha akar, higgyen rólad bármit, úgyse az számít. Ez itt a Zalföld, itt nincs semmi hegy, itt a Zindulj el, az, hogy – öcsém eredj. Oszt ha bármi kell, azt szerezd meg magadnak, mert itt a pofonon kívül ingyen semmit nem adnak.” nfl and Tankcsapda
