HALOTT SZÁMOK A TELEFONBAN (Cserje Zsuzsa emlékére). Ha az ember meg akarja tartania a méltóságát, gondolnia kell a halálra, de nem félve, hanem hogy része lehet valami nagy feketeségnek. Megérteni úgysem tudja, de rá kell hangolódnia, hogy képes legyen elfogadni. Gyarapodnak a halottaim. Nem tudom kitörölni őket a telefonomból. Vagyis, tudni tudnám, de nem bírom megtenni, és nem a készülékemben van a hiba, bár oly régi, hogy a múltkor a vonaton két fiatal úgy nézett rám, mintha kőbalta lenne a kezemben. Nincs okosom, bunkofonom van – így hívták egyesek gőgösen, amikor megjelent nálunk is. Az enyém kábé abból a korból való; több informatikai múzeum jelentős összeget kínálna érte. De az elmúlt egy év alatt három számhoz s névhez nem rendelhető már személy: Pletikoszity Dénes, Korognai, s nemrég Tahi. Mindezen nevek ott vannak a készülékem névsorában, de nem hívhatom fel őket, arról meg szó sem lehet! nincs olyan, hogy kitörölni, mert akkor még az a kevés is eltűnik belőlük, ami bizonyítja, hogy nagyon is léteztek – csak éppen ellógtak egy idegen világba „honnan még nem tért meg utazó.”. És most Cserje Zsuzsa. Havonta beszélgettünk félórákat telefonon, pedig ÖSSZESEN KÉTSZER TALÁLKOZTUNK SZEMÉLYESEN. Először 2003-ban, amikor a Merlinben vendégjátszottunk életem egyetlen rendezését: Werner Schwab-tól a Népirtást, s ő nézőként volt jelen, és a végén odajött hozzám, beszélgettünk, s már akkor is érzetem, hogy átjárja a személyiségét valami – igen, tegnap is ezt a szót használtam – üdeség. Másodszor a Víg előtt a Körúton, s akkor tudtam meg, hogy ő Zsófi anyja. Aztán, amikor felszálltam a facebookra, ő volt ez első, aki üdvözölt a virtuális baráti körben. Azóta csak telefonon. Most már úgy sem. De nem törlöm ki őt sem, szaporodjanak csak felhívhatatlan számok, mint fogamban az idegen anyag, s szívemben a halál (bocs, J. A. ja, és boldog születésnapot!) Az Idővel szemben még senki nem nyert csatát, és idővel mindenki túlélési esélye nulla, úgyhogy fel lehetek rá készülve, hogy egyre több felhívhatatlan név lesz a telefonomban. És Te is ugyanígy, hogy egyszer majd hívod a számomat, s nem veszi fel senki. És ez is oly természetes, mint maga a létezés. Isten veled, te üde, csermelytisztaságú Cserje Zsuzsa. nfl
2018.04.11. 06:50 calvero56
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr8613825162
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.