„HOGY IS HÍVJÁK AZT, amikor négyévenként elmegyünk eldönteni, hogy a következő négy évben melyik politikai érdekcsoport lopjon? Ja, igen. Választások.” Bödöcs Tibor
Nem szavaztam. Már harmadik ciklusban nem szavaztam. Nem csak azért, mert olyan helyen tartózkodtam, ahonnan ez bonyolult lett volna, mert látva a heroikusan, órákig sorban állókat, nekem talán – ha van hozzá szándék – könnyebb lett volna ezt megoldani. Azt sem akarom ismételni (megtettem már, de vannak új olvasók, akik tán nem tudják), hogy nem érzem magam a társadalom részének; nekem az örök kívülállás szerepe rendeltetett, már a kezdetektől fogva. Nem fizetek adót, mire fel szavazzak? (ugye ezt szokták demadógizálni pl. a határon túliak szavazásával szemben). De amikor Magyarországon éltem (összvissz 40 évig), az utolsó 10 évben sem fizettem adót, na, találd ki, miért? (két sorral lejjebb megtudod). Akkor meg mire föl szavaztam volna. Nem vagyok része semelyik oldalnak, s bár valamikor nagy árat fizettem a rajongásomért: Fidesz szimpatizáns voltam – ezért az állásomat vesztettem el anno. Mert nem csak a Fidesz nem tűr ellenzéki hangokat, a korábbi hatalom sem volt toleránsabb, s gyűlöletben nincs az a szélsőjobboldali elvetemült, aki olyanra lenne képes, mint amit Demszkytől láttunk a választás napján készült felvételen. Annak idején túl hangosan hirdettem ellenzékiségemet, és a 2000-es évek közepén annak az igazgatónak ez csípte a szemét. Mondom: a szemét! Aztán az addig szimpatikus fiúk, amikor hatalomra kerültek 2010-ben, olyan embereket vettek maguk közé, hogy ettől én megundorodtam. Verebes Pista mondta anno, amikor rendezte a Cyrano-t (ebben Szervét Tibi játszotta a verekedős poétát): szóval V. mondta, hogy a legjobban elkészített bográcsgulyást is el lehet rontani azzal, ha szemes bors helyett beledobunk néhány bogyó kecskeszart. Ilyen kecskeszarok kerültek a Fideszbe, személyek és gondolatok formájában. Az ellenzék most azzal kampányolt, hogy ha hatalomra jutottak volna, majd börtönbe velük! Dehogy, dehogy. Mért? korábban a kis fika cuslágon kívül ki került börtönbe az igazi nagyvadak közül? Pedig minden ciklus után lehetett volna találni. De ha az utána jövők elszámoltatnak, akkor ők nem lophatnak nyugodtam, mert majd őket is elszámoltatják a bukásuk után.
Közömbös számomra a Fidesz győzelme. De az ellenzék diadalának sem örültem volna. Bár kívülállóként, és FELELŐTLENÜL (hisz nem az én bőrömre ment volna) úgy gondolom, érdekesebb korszak következett volna, ha a reszli ellenzék győz. Mert így tudjuk, mi lesz. Ugyanez, ami nyolc éven át volt. De ha a reszli ellenzék győz, az olyan lett volna, mint amikor öten ülnek egy Trabantban (van még ilyen kocsi, láttam), és mind az öt két kézzel kapkod a kormány után, rángatják ide-oda, árkon-bokron át, mint egy börleszk némafilmben. És ezen mily jót röhögtünk volna, mi, számkivetettek! És a Trabant egyik utasát – aki mostanában szakállat visel – ilyen szitokszavakkal, hogy „te nem is vagy demokratikus ellenzék”, folyton ki akarták volna lökni a hátsó ajtón, de az úgy kapaszkodott volna, mint Buster Keaton a vonat ütközőjébe. Ez lett volna. Mondom, 12 éve nem járok szavazni, és volt egy időszak, amikor nem is hittem másban, csak az alkoholtartalomban. De ez is elmúlt. Már abban sem hiszek. De hiszek abban, amit a múlt héten itt megírtam: a születésben. Hiszek a lányaimban, unokáimban, és azok majdani gyermekeiben. És hiszek a még meg nem jelent regényeimben, és valójában már régóta csak ott vagyok otthon, azok világában – a magam teremtette fikcióban. Idén bemutatkozik a Holdvilágnézet című utazási kalandregényem, a Forum Kiadónál. De van még kettő, azok is ott vannak elbíráláson más kiadóknál, csak hát nem tudom, azokkal mi a helyzet, mert a kiadók többségét analfabéták irányítják, s még az udvariasan megfogalmazott érdeklődő levélre sem képesek válaszolni. Nem baj. A műveim megvannak, nem függnek semmiféle hatalomtól, és ha jók: sikeresek lesznek, ha meg nem, vesszenek. nfl
