Riportok a kanadai vadonból

HAJNAL  ÓTA  VITATKOZOM  KÉPZELETBEN  azzal a véleményezővel (jelzem: profi irodalmár), aki elolvasva a három befejezett, de még kiadatlan regényeim egyikének kéziratát, általánosságban azt mondta, hogy a szövegem néhol túl felszínes. És ezt azzal indokolta, hogy használom a szójátékok eszközét, és hogy különben is – kalandregény (ami csak ponyva lehet, de ezt nem mondta ki- - - nektek súgom csak meg, hogy ő ne hallja: NEM  CSAK  kalandregény. Olyan ez, mint amikor a keserű gyógyszert édes bevonattal látják el. Az én regényem is, a könnyedebb befogadás érdekében kalanddal és humorral van bevonva – be belül kesernyés). Némely emberek azt hiszik, csak az a mély és komoly, amit tudálékosan összeráncolt homlokkal mondunk. Nézd meg Buster Keaton arcát, látsz-e rajta értelmiségi merengést? Nem. Rohan, fapofával egyensúlyoz a kötélen, két oldalt a mélység, és közben mellékesen megnevettet – mint az én figuráim némelyike. Igen, komám, művészi értékű kalandregényt – utazási kalandregényt írtam. Ahogy szerintem Rejtő is művészi szintre emelte a ponyvát. Nem akarom magam Rejtőhöz hasonlít, és én nem is ponyvát írtam, és az én regényem nem a Légióban és nem is a Szaharában játszódik. És azzal szemben is fanyalog a szakember, hogy használok posztmodern eszközöket, és hogy az egyik figurám argóban beszél. És mint súlyosbító körülményt teszi hozzá, hogy ez nem is mai argó, hanem a 80-as és 90-es évek beszédmódja. De az nem zavarja, hogy a regény ideje abban a korba van helyezve – legalábbis a nagy része. Nem, komám (mondom neki ismét magamban), az én regényem a POSZTMODERN  UTÁNI kor hangja, mert egyrészt az én műveim elsősorban történetekre épülnek, nem pedig a struktúrára. Aztán megdicsér, amiért a másik figurám NEM argóban beszél.  Mintha ezen múlna egy irodalmi mű értéke. Javaslom neki, olvasson Céline-t. Miközben semmiben sem hasonlít a stílusom az említett francia klasszikus stílusára, hiszen az én műveim  „hadaró” stílusban szólnak, míg Céline ereje épp a darabosságban, és köznyelvi szóhasználatában van. Aztán ha majd a szerkesztő KELLŐ  SÚLYÚ érvekkel beszél le erről a megoldásról, vagy bármiről, nem szegülök ellen. De ahhoz súlyos érvek kellenek, nem ilyenek, mint a fentiek. Miközben örülök, hogy a véleményező hibákat mondott, ami szerinte elkövettem, mert a puszta dicsérettel nem tudok mint kezdeni. De az ilyen szavakkal, még ha felét sem tartom jogos kritikának, igen, ezzel tudok mit kezdeni, hisz hajnal óta ezen agyalok. Ja, hogy az „agyalok” is szerinte nem irodalmi kifejezés. Az a jó. nfl