Riportok a kanadai vadonból

EGYMÁS  MELLETT van a távkapcsolómon az ATV és az ECHO. Mivel szeretek mindkét szélsőséges oldalról tájékozódni, folyton belenézek az egyikbe és a másikba is. Ma párhuzamosan ment két beszélgetés, ugyanarról a témáról. Az  ATVn egy színésznő, egy ügyvéd és egy építésznő beszélgetett a Juhász Péterrel szembeni vádakról (aki állítólag verte az élettársát, a gyerekek előtt drogozott, stb.) A beszélgetés alatt folyton úgy emlegették, mint barátjukat „a Péter”, és hogy „ne ítélkezzünk, várjuk meg a vizsgálatot.” De a korábbi abbuzusok esetében ugyanezek a személyek (és mások sem) voltak ilyen türelmesek. Mert annak idején még el sem hangzott a vád utolsó mondta, Martont már vitték is a vesztőhelyre – tehát nem csak kettős mérce van, de ugyanazon oldalon is vannak különböző mércék – és ezt az ATVn jelenlévő színésznőnek illő lett volna szóvá tennie, és EGY mércét használva foglalnia állást, még ha olyan tétován is, ahogy Gáspár Sanyi tette ezt Alindánál, Martonnal kapcsolatban. Utána átkapcsoltam: az ECHOn egy dokumentumfilmes, egy fotós és egy politológus pont ellenkezőleg, „az az alak” módon beszéltek ugyanarról a személyről és esetről, aki mégis csak egy ember, és neve is van: Juhász Péter. No, hát mindkét oldal térdig gázol a kettős/többes mércében, s ezért undorodom ugyanúgy mindkét oldaltól. De, hogy oldjam ezt a karcos jegyzetet, idézem az egyik résztvevő anekdotáját (találjátok ki, melyik oldalról jött), hogy ha pár évtizeddel ezelőtt a vajdasági magyarokat „jugóknak”, a székelyeket pedig „románoknak” mondtad, és utána valami sajgó bizsergést éreztél a szíved táján, az nem a lelkiismeret furdalása volt – hanem egy csantavéri- vagy csíki bicska. nfl