AZOK RÉSZÉRE, akik az elmúlt években ízelítő kaphattak abból, hogy milyen gondolatok forognak a fejemben hajnalonként, vagy hol tartok az éppen készülő regényeimben, jelezném, hogy ehhez az írói figurához társíthatják annak színészi személyét, mert a JÓBAN ROSSZBAN fogok ma, és a jövő héten is pár este rosszalkodni, a SzuperTv2-őn, este negyed 9-kor. És tegyük félre az előítéleteinket: egy szappanoperában is lehet minőségi munkát letenni, vannak rá példák, még ha ritkán is. Szerencsém volt, hogy nem az ilyen műfajban gyakran látható, sóhajtozó naposcsibékkel voltak a jeleneteim, hanem valódi színészekkel: Mihályfi Balázs barátommal és Reti Adriennel. És az mindig jót tesz egy figurának, ha többször is exponálják; ez erősíti a színre lépő figura hatását. Azoktól tudom, akik követik a sorozatot, hogy már egy hete azt ismételgetik a szereplők: „Rozsdás Feri hamarosan jön, és legyilkol minket”. És egy másik probléma is jól megoldódott Soós Péter rendezőnek köszönhetően, ugyanis – főleg az utóbbi években – nehezen vagyok hajlandó elmondani hamisan megírt szövegeket. De, mondom, egyrészt itt szerencsém volt, hogy elég életszerű dialógokat kellett mondanom, ahol meg nem tudtam a számra formálni, ott megdumáltam a rendezővel, és stikában átírtam a szöveget.
Merthogy volt nekem egy korábbi művészi tevékenységem. Színész voltam kb. 35 évig, az ország legjobb színházaiban játszottam Nyíregyházától a Vígig. S hogy ez mért szakadt meg – valószínűleg csak átmenetileg –, annak több oka van, én most csak egyet említek. Mégpedig azt, hogy a bennem szunnyadó, és pár év óta az ÉS-ben is bizonyítást nyert írói képességeimhez meg kellett tanulnom annak a szakmai részét, legalább azon a fokon, hogy hiánya ne akadályozzon az írói munkában. Mert nem úgy van ám az, hogy ha az embernek két dologhoz kábé azonos képessége van, akkor majd miután leélte az egyik életét, belekezdhet a másikba. Egy életed van, és abba kell beleszuszakolnod, amit a világról mondani akarsz. Persze ez eredetileg egy kényszerhelyzetből adódott – erre most nem térnék ki –, de én a hátrányból erényt akartam kovácsolni. S ha már becsukódik előttem egy ajtó, hátha kinyílik egy másik. De nem úgy magától nyílt ám ki előttem az a másik ajtó, sokszor elkergettek, mint egy kutyát, a kiadói cerberusok. Ezrét hát kénytelen voltam rájuk rúgni az ajtót, és így lépni be a kortárs magyar irodalomba. Ezen a hajnalon csak ennyit akartam, kedves Barátaim. nfl
