HTML

Riportok a kanadai vadonból

Friss topikok

  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.07.05. 23:36)
  • Tuco Ramirez: Azt tudom erre mondani, amit a Vörös Rébék mondott Pörge Daninak: Kár! Kár! Kár! (2017.11.07. 14:53)
  • Tuco Ramirez: Most nagyapa vagy nagybácsi? Több bejegyzésben is keveredik a kettő. Vagy arrafelé így is úgy is m... (2016.07.20. 14:47)
  • Világnézet Netes Napló: Tigáz. Van még magyar ember, aki ezt a céget kedveli és nem utálja? A mi történetünk itt van leírv... (2014.08.16. 07:31) Gáz van tigáz
  • LukeSkywalker: Ez sem jó. Helyesen: Child in Time (2014.07.24. 10:58) Helyesen: Child in Thime

Linkblog

2017.09.26. 06:43 calvero56

HA  NEM  SZÁMÍTJUK, hogy színész akartam lenni – nehéz nem számítani, de csak képzeljük el –, és nem megyünk lélektani hátterű indoklásokba, úgy is lehet mondani, hogy nem akartam abban az országban asszimilálódni, azért jöttem el a végekről. De ez így nem pontos. Az egyszerűség végett maradjunk ennél: idegennek és hontalannak éreztem OTT magam. De hát ideát az anyaGorszában, a főiskola első napján már beleakadtam ugyanabba a problémába. Hogy ITT ugyanolyan idegen és hontalan vagyok. Mert én nem vörösoktóberes ruhában, de lévisz farmerben jártam, és ez hetvenötben RÁNÉZÉSRE erősebb határt húzott köztem és az osztálytársaim közt, mint amit ott Párizs közelében, asztal fölé hajolva, büdös lehelet lihegve egymás arcába, kitaláltak a politikusok, aztán ráerőltették a magyarságra.

Ott volt a határ, köztem és az osztálytársaim között. Először is beszédben – ezt kitárgyaltuk tegnap – és látványban: farmer, vagy élére vasalt vörösoktóberes. Miközben pedig olyan akartam lenni, mint a környezetem, mimikrit kerestem, fedezéket, hogy elvegyüljek, ne tűnje ki. Csak egy gondolatnyira visszatérek az akcentusra: tájszólásban beszélek, mondták, és ezt, jól van, tartsam meg, de közben tanuljam meg a mekegő magyart is. Mert mi mekegésnek hallottuk a pesti beszédet, és ez nem csak a Pest-vidék konfliktust élezte ki, de a magyar-magyart is. „Ne szégyelld”, mondta valamelyikük, pedig szégyellni egészen addig nem éreztem okát, de ezt jelzésnek vettem, hogy szégyellni talán mégis okom lehet.

Az ilyen helyzetek sérelmeket okoznak, nem is keveset, és a sértettől függ, hogy a sérelmekből fakadó energiát mire használja. Ha olyan mulya, hogy nem visszavágásra, akkor – mily szörnyű szavak – humánusnak és  szelídnek mondják, de példáját nem követi senki. Így sértett lassan magába fordul, vagy abba a közegbe, ahol már semmihez semmi kapcsolódása. És akkor még a szülőföldjén is ellenség lesz, és senki nem nyúl utána, mert nincs már védszövetség, vagy csak azokkal, akik időben megértették, hogy bárhova is mész,  idegen vagy, tehát nem mentek sehova. nfl

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr6712896484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása