AZ A RENDEZŐ korábban filmes volt. Rendezett pár filmet, abban a korszakban, amikor még a kuratóriumi tagok egymás közt osztották a pénzt (s az észt). A színházról lövése sem. Az első rendelkező próbán valamelyik színész megkérdezte: – Hol jöjjek be a színpadra?
– Hova hol jöjj be? – így a rendező.
– Tudod, az olyan padlóféle, ami fel van emelve, hogy mindenki lássa. Az nézők meg lent ülnek a székeken.
A rendező arcán megjelent a nyálas mosoly. (Bocs, elütés, helyesen: nyájas) – Oké, már értem.
Aztán egyetlen instrukció nélkül felküldte a kezdőszereplőket a színpadra, a két tenyerét összecsapta, felkiáltott: TESSÉK! És hanyatt dőlt, és várta, hogy a színészek játsszanak. A színészek néztek egymásra, toporogtak, kezükben egyetlen megfogható dolog: a szövegpéldány. A rendező ismét elrikkantotta magát: TESSÉK! Ekkor az egyik kolléga letette a példányt, és méltóságteljesen távozott a színről. Szittya magyar színész volt, hátrafelé is tudott nyilazni: a portálból visszalőtt egy nyilat.
– Tudod, hogy megdugtam anyádat?
És még aznap fölmondott.
nfl
