PRÁDIKÁLÓ NAGYESZŰEK. Kikre gondolok, amikor ezt a, belátom, nyegle minősítést lököm oda a mai címzésemben. Például a Kukorellyre, akinek bár a TündérVölgy című regényét az elmúlt évtized egyik legjobb magyar irodalmi alkotásának tartom, csakhogy ezt naponta lerombolja bennem azzal a sok süket dumával az ATVn és más csatornákon, amikor a szolidaritásról süketel. Kukorelly alapított egy hajléktalanokat segítő valamit, s amikor annak idején magam is az utcán éltem, és a könyvtárból e-mailt írtam neki – nem a segítséget kérve, hanem hogy mint írónak, adjak egy személyes történetet – nem is válaszolt a levelemre. Nem vagyok én sértett ember, de menjenek ezek a picsába – ha még egyszer valamelyik un. értelmiségi nem válaszol a levelemre, személyesen keresem fel az elefántcsont-tornyában, és elsősorban elmagyarázom neki, hogy az elefántcsont tiltott csempészárú, másodsorba pedig megtanítom írni, hogy legközelebb legyen módja válaszolni (ez vonatkozik Szajbélyre és más személyes ismerősömre a boldog úrfi koromból, akik az utóbbi időben nem válaszoltak az udvarias levelemre, mert azzal azt üzenik, hogy nem is létezem, miközben a gerincem minden reggeli sajgásai kétségtelenül jelzik velem a létezésem). És azt is gondoltam, a fent megnevezett személy nem csak azért alapította azt a segélyszervezetet, hogy legyen miről prédikálnia a tévéműsorokban, hanem hogy tegyen is valamit, vagy legalább érdeklődést csiholjon magában a probléma iránt. Igen, a gerincem mentén már kigombolódtak az idegeim, és már nincs fülem és türelmem az tettek nélküli üres frázisokhoz.
De a másik oldalról is tudok egy személyeset: a Szami nevű Eperjes nemrég a városunkban prédikált – ezt nem bántóan fogalmazom így, hiszen szkeptikusságom ellenére őszinte szívvel tisztelem a hívőket, és irigylem is őket, mert boldogok, akik hinni tudnak – szóval Szami másfél órán keresztül beszélte egy vallási rendezvényen ugyanazt a frázist a szolidaritásról, mint a fenti fazon, és még sunyin el is rejtett bele néhány elcsépelt Fideszes kampányszlogent. Aztán, amikor odamentem hozzá üdvözöli őt – alig akart megismerni, miközben az együtt felvételiztünk a főiskolára, és többször dolgoztunk is együtt, például nem is olyan régen, de hát ezt sem sértettségből írom, csak hogy rögzítsek egy tényt; és ezt még arra sem lehet fogni, hogy megváltoztam volna külsőleg. Szami nekem is csak nyomta azt a kormánypropagandát, aminek ma már németszilárd arca van: úgy résült és ráéget a pártjuk arcára a németszilárdság, hogy egészen beleszürkültek, mint a szilárdra kötött szürke beton. Szóval, duma az van, mindkét oldalon, hogy szeretet, meg szolidaritás, meg jóság, csak éppen a tartalmat kilopták belőle. Ennyit hát a ballibes, hajdani zöldpárti képviselő szolidaritásáról, meg a SZAMÓCA ízesítésű nemzeti fagyaltokról, amivel ezek az amúgy tehetséges emberek szopatnak minket. És most is szándékosan választottam egy-egy emblematikus figurát mindkét oldalról, mert rock-író vagyok: nagyterpesz, s ha BALRÓL vagy JOBBÓRL löknek, ugyanúgy ellenálljak a hülyeségnek. nfl
