TAVALY, UGYANEZEN A NAPON azt írtam ezen az oldalon, hogy a hatvanadik születésnapomat várni pont olyan érzés volt, mint mikor a zimbabwei bushban egy fekete kafferbivaly rohant felém, s én fegyvertelenül álltam az útjában. A különbség csak annyi, hogy a bivaly elől el tudtam ugorni. Akkor mi a helyzet a 6van1el? 1. A betű-szám kombináció még szörnyűbb. 2. A „hat-van-egy” ugyanúgy három szótagban koppan, ahogy az a szó, hogy „ko-por-só”. Szinte hallani ebben a három szóban a göröngyök koppanását a sírgödörben (ko), ahogy a hozzátartozók (por) megdobálják az elhalálozott személyt, mint a kafkai novellában a rovarrá vált Samsát (só). Mert rovarrá válik ott az ember a sötétben, mert bemásznak mellé a rovarok, a giliszták, a férgek, s nyálas csókjukkal halmozzák el a halottat. Utálom a halál nyálas csókját. És azt sem ígérhetem, hogy levetem a kamaszos, rockeros hevületimet, és ezen túl is arcába hugyozok mindenféle hatalomnak, még ha az ellenszél a saját arcomba is fújja; és mindig elmegyek a falig, és ott sem állok meg, mert – Mészöly Miklóssal szólva – fejjel a falnak, s az ütött résen tovább. nfl (Ezért ne kívánjatok nekem boldog születésnapot. Köszönöm. De amúgy, szeretlek benneteket.)Ui.: „Ha vártok bocsánatot, nekem is megbocsássatok.” Prospero